Kodály a butikban

Elképzelem, ahogy a belvárosi üzletekben felcsendülnek a Háry János pattogó ritmusú dalai, miközben a lányok és asszonyok bugyira vetkőzve próbálgatják a nyári ruhákat, máshol meg a könnyű kis szandálokat. Az persze még kiábrándítóbb lenne, ha a multik hodály méretű áruházaiban bevásárlókocsit navigálva fülelnék a vásárlók a Psalmus Hungaricus magasztos dallamíveit, nem feledkezve meg arról, hogy pulykaszárnyat még nem vettek, pedig ott a legolcsóbb. Kodály népdalfeldolgozásait leadhatnák a cukrászdákban, az éttermekben. A turistaszezonban sok a külföldi; a japánok már úgyis ismerik a dalok nagyobb részét, a többiek meg hadd művelődjenek.
Ne is folytassuk! A kecskemétiek fergeteges ötlete eljutott Kodály Zoltán özvegye, Péczeli Sarolta fülébe is, és ő egyáltalán nem lelkesedett a kezdeményezésért. Azonnal felvette a kapcsolatot a képviselőkkel, és arra kérte őket, gondolják át még egyszer a döntésüket. Lehetett volna határozottabb is. Én a helyében hangosan tiltakoznék az ellen, hogy a híres zeneszerzőt ilyen méltatlan módon népszerűsítsék a szülővárosában.