Acélosan a pokolban

KultúraTanács Gábor2007. 06. 29. péntek2007. 06. 29.
Acélosan a pokolban

- Az egész azzal kezdődött, hogy a nehezebb agyagszobrokat fémvázra építették, aztán valaki a vázról lehagyta az agyagot - meséli Majoros Gyula, a kecskeméti acélszobrászati tábor vezetője. A KÉSZ Kft. telephelyén ücsörgünk, mellettünk Kopasz Tamás szobrász várja türelmetlenül, hogy a műhelyben meghajlítsák számára azokat a vasdarabokat, amelyeket később fel kíván használni.
- Az acél olcsóbb, mint a kő meg a bronz. Ugyan a megmunkálása nehézkes, de aránylag időtálló anyag - folytatja a magyarázatot a táborvezető. - Persze ott van a rozsda, amit a vevők általában nem szeretnek, de a művészek igen. A rozsda az acélnak az, ami a patina a bronznak.
A tábor négy éve jött létre, és azóta minden évben eljön nyolc-tíz megszállott, aki szeretné próbára tenni magát. Majoros Gyula rendszeresen hív festőket-grafikusokat is, mivel új látásmódot, nézőpontot hoznak a szobrászokhoz képest. Számukra a három dimenzióban való alkotás az igazi változatosság, illetve az anyaggal való küzdelem, a fizikai munka. Kopasz Tamás ehhez annyit fűz hozzá, hogy ma már nincsenek mereven elválasztva szobrászok vagy grafikusok, csak képzőművészek - mindenki mindennel kísérletezik.
Szurcsik József festőt a szobrászok számára kijelölt hangárban találom, előtte kaotikusan meredező vasdarabok halmaza: a középkorú férfi csillogó szemmel forgatja a hegesztőpisztolyt a szikraesőben. Szeme alatt olajos foltok: a védőszemüveg nyomai.
- Ez egy földbe beleállt, oldalirányban lapított emberi fej lesz - magyarázza a művet, és ilyen módon rátekintve az alkotáson valóban szájat, orrot fedezek fel - a fej egyszerre magányos és boldog.
A hangár olyan, amilyennek a poklot képzelem. Szikrák, olvadt fém, a vaskos védőruhába bújtatott emberi test kipárolgása - kilépni a harmincnégy fokos kánikulába maga a felüdülés.
- Ha nem lenne ez az anyag, én nem lennék szobrász - mondja Kopasz Tamás. - Maga a fém inspirálja az embert. Érdekes, szép, jó a szaga. Nézd meg a Szurcsikot. Most is a műhelyben hegeszt és kalapál, mint az őrült. Este tízkor sem lehet kicsavarni a kezéből a hegesztőpisztolyt.
A tábor végére mindenki elkészül egy-két vagy akár jóval több alkotással. Egyet kötelezően itt hagynak, de van, aki az összeset. Sokan arra várnak, hogy a kiválogatott fémdarabokon a KÉSZ Kft. dolgozói elvégezzék a legnagyobb gépeket igénylő munkát.
- Itt kell ülni és várni - türelmetlenkedik Kopasz Tamás az árnyékban, egy butykos hideg ásványvíz mellett. Már menne a pokolba, hegeszteni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek