Alma ha verseng a fájával

Amikor a Kaméliás hölgy bemutatója után az idősebb Dumas-nak gratuláltak a sikerhez, a fáma szerint - büszkeségtől dagadó apai kebellel - azt válaszolta, hogy a darabot nem ő írta, ő csupán a szerző szerzője. Valójában minden normális érzésű apa arra vágyik, hogy felcseperedett utódja szépen boldoguljon az életben. Sőt, a legtöbb atya nagyon is konkrét elképzeléseket dédelget a fia boldogulásának útjáról.
A képlet azonban ennél jóval bonyolultabb. Mert akár azonos, akár különböző utat jár be apa és fia - a rivalizálás köztük mondhatni elkerülhetetlen. Már a gyermek születése utáni első években egyfajta versengés alakul ki kettejük közt az anya/feleség figyelméért, szeretetéért, még akkor is, ha minden értelmes ember tudja, hogy az utód és a társ iránti érzelmek nem összevethetőek. Később pedig az apai elvárások és a gyermeki bizonyításvágy csap össze.
Pokolian nehéz például egy elismert, nagy tudású apa gyermekének lenni. Sok választása nincs: vagy észrevétlenül meghúzódik a nagy ős árnyékában, esetleg megpróbál atyjánál híresebb szaktekintély lenni, vagy más területen bizonyít. A híres családnév talán segíthet elindulni a pályán, de bizonyára nyomasztó, ha valakit csak úgy emlegetnek, hogy Thomas Mann fia. Klaus hamar nagyképűvé és - Erika nővérével együtt - az iskola rémévé vált. Ifjúkorukat végigbulizták, s nyílt titok volt, hogy mindketten homoszexuálisok.
Klaus szíve mélyén arra vágyott, hogy az apjánál is híresebb író legyen. Ám kiugró tehetségével nem, csak botrányaival tudott kitűnni. A Mephisto írásakor (amelyből Szabó István forgatott Oscar-díjjal jutalmazott filmet) már nem tudott meglenni kábítószer nélkül. Folyton emelte az adagot, hogy a drog sarkallja az elméjét, és műveivel túlszárnyalja apját. A drog tovább rombolta a személyiségét, megölte a lelkét és kiszívta az alkotóerejét. A fiú vesztett apjával szemben.
Az első öngyilkossági kísérletekor még sikerült megmenteni az életét, ám másodszorra végzett magával. A család fekete bárányának temetésére nem mentek el a szülei. Egyedül öccse, Michael volt jelen, aki szépséges brácsamuzsikával búcsúztatta szerencsétlen sorsú bátyját.
Tévedés ne essék: nem önmagában az apa és fiú közti rivalizálással van a baj! Hisz az egészséges versenyszellem olyan erős húzóerő, amely jobb teljesítményre sarkallja az embert. Teljesen normális, hogy egy fiú, aki példaképének tekinti az édesapját, egyszersmind túl is szeretne nőni rajta. Ugyanakkor akaratukon kívül egy élet munkáját, eredményét védik azok a szülők, akik - ahogy a családi hierarchia szerintük megkívánja - mindhalálig gyermekük fölé helyezik magukat.
Szomorú példája ennek a két Bolyai története. Az apa, a polihisztor Farkas közmegbecsülésnek örvendett: többek között a marosvásárhelyi református kollégium matematika-fizika-kémia tanára volt, aritmetikai, geometriai és halmazelméleti értekezéseket közölt, öt drámát írt, zeneelmélettel foglalkozott, gyógyítással próbálkozott. Életében kevesebb elismerés jutott fiának, Jánosnak. Sorozatos betegeskedése és megromlott idegállapota miatt idő előtt kérte a nyugdíjazását a katonai pályáról, filozófiai rendszerét - szűkös megélhetése miatt krónikus papírhiánnyal küszködve - újságlapok szélére írta. Családi élete szétesett, apjával súlyos nézeteltérései támadtak, úgyszólván megélhetés nélkül maradt. A zseniális matematikus János teljesen elhagyatva, tüdőgyulladásban halt meg, jeltelen sírba temették.
A két Bolyai marosvásárhelyi emlékműve az apát ülő helyzetben, álló fiára felnézve ábrázolja. Az utókor tisztelgése ez János előtt, aki túlnőtt példaképén, az édesapján.

Majdnem mindegy...
Egy felmérés szerint az első gyermeküket váró házaspárok hetven százaléka arra a kérdésre, milyen nemű gyereket szeretnének, azt válaszolják: mindegy, csak egészséges legyen, de lehetőleg fiú. Amikor a nőket külön megkérdezik, ők viszont többségükben titokban kislányra vágynak. Ebben nincs semmi különös, hiszen jobban ismerik a saját nemüket. Elsősorban a férjük miatt mondják, hogy ők is fiút akarnak, mert a férfiak nagy többsége őszintén fiút vár elsőre. A keleti népeknél ma is nagyobb becsülete van annak az asszonynak, aki fiút tud szülni. Ősi, mélyen bevésődött törvény: a fiú viszi tovább a nevem, növeli a család hírét, megvéd és eltart öregségemben, megvalósíthatom általa a soha be nem teljesült álmaimat. A legérdekesebb, hogy az olyannyira fiút váró férfiaknak, ha több gyermekük van, szinte mindig a kislányuk a kedvencük. u. á.

Férfidolgok
Bár a női magazinok azt sugallják, hogy az igazi kispapák már a szülőszobában, a köldökzsinór átvágásakor a helyzet magaslatán állnak, majd otthon biztos kézzel fürdetik, etetik az újszülöttet, a helyzet ennél bonyolultabb. A csemetét dédelgető asszonyoknak be kell látniuk: az apákat és fiaikat a férfidolgok hozzák össze. Azok viszont nagyon.
Anyu, te ehhez nem értesz! - szól vissza a kamasz, aki nemrég még szomjazta az anyai tanácsokat. Mostanában viszont olyan titokzatos fogalmakról pusmog az apjával, mint lestaktika, mérkőzéslabda, nem beszélve az idegenlégiós vízilabdások centerjátékáról. S ezt az anya tényleg nem érti. Ahogy azt sem, miért pattognak le kérdései - hányas lett a dolgozatod, feleltél-e angolból? - a tizenéves, amúgy jól tanuló legényről. A tizennégy éves futtában átlapozza a leckéket, de már rohan is, mert kezdődik az edzés. S e legfőbb férfidolog előrébb való, mint holmi magolás.
Hogy is írta a híres író, Hemingway? "Egy aranyszabálya van annak, hogy jó apa légy: kétéves koráig ne nézz a gyerekre!" Az öreg halász és a tenger világhírű szerzőjére - macsó kijelentéséhez illően - az apja volt a legnagyobb hatással. Tőle tanulta a halászat, vadászat fortélyait, s persze tőle örökölte vakmerő szenvedélyeit. Az író apja, aki orvos volt, félelmet nem ismerően vette üldözőbe a cápákat, bálnákat tengeri kiruccanásain. Nem csoda hát, hogy fia, Ernest Hemingway - a középiskolai úszóválogatott tagja - már tizenhét évesen, kalandvágytól hajtva lelépett otthonról. A későbbi művész leginkább az ökölvívásért és a bikaviadalért rajongott, apjához hasonlóan kereste a veszélyt.
Azt ugyan nem tudjuk, saját fiát, Jack Hemingwayt megnézte­e kétéves kora előtt a regényíró, azt azonban igen, hogy később sokat halásztak, vadásztak együtt Florida partjainál. Bár a fiú nem lett jeles irodalmár, néhány kötet mégis megjelent a neve alatt. Legszívesebben a hajózásról értekezett, majd megírta memoárjait ezzel a címmel: Életem apámmal és nélküle.