Anyanyelvi őrjárat

Méltatlankodást, sőt némi ingerültséget érzek ki annak a neve elhallgatását kérő dabasi olvasónknak a leveléből, aki többek között a következőket írta:

 "Az a vegyescikkbolt, ahova szinte naponta járok bevásárolni, minapában ezzel a táblával fogadott: »Leltár miatt zárva«. Nem először járok már így, s úgy látszik, ezen már nem lehet változtatni. Mondják ki már egyszer, akár az újságban is, hogy a leltár csupán egy jegyzék, az pedig nem ok az üzlet zárva tartására. A leltározás, az más. De akkor írják ki a zárva tartás okát helyesen, így: Leltározás miatt zárva!"

Megértem a levélírónk hangjából kicsengő indulatot, bár nem örülök neki, de most foglalkozzunk inkább magával a kérdéssel!

A leltár szót a nyelvújítók alkották meg a XIX. század első felében, a latin inventarium magyar megfelelőjeként. Ez a főnevünk egy sajátos összetett szó, ugyanis előtagja nem főnév vagy melléknév, ahogy várnánk (mint például ezekben: tojáslikőr, teáskanna), hanem ige, esetünkben a 'talál' jelentésű lel. A nyelvújítók elég sok szót alkottak ilyen módon: dughagyma, fedlap, fogház, forrpont, hordágy, jármű, kötszer stb. A régebbi nyelvművelők egy része hibáztatta ezt a szóalkotásmódot, s ennek eredményeként több ilyen keletkezésű szó módosult is. A korábbi kötjel-ből kötőjel, védbeszéd-ből védőbeszéd lett, jó néhány igei előtagú összetétel azonban megmaradt s teljes polgárjogot kapott, így a leltár is.

Mit jelent a leltár? Eredetileg 'vagyoni, illetőleg berendezési tárgyaknak mennyiségét, számát, értékét feltüntető jegyzék' volt a jelentése, majd később jelentette a szó magukat a leltárban feltüntetett tárgyakat is. Sőt, a jelentésbővülés itt sem állt meg, amit éppen az mutat, hogy a múlt század közepétől 'leltározás' értelemben is felbukkan, mégpedig egyre gyakrabban.

 Voltaképpen nem szokatlan dolog ez. Nyelvünkben gyakori jelenség, hogy ugyanaz a szó fejezi ki a cselekvés eredményét és magát a cselekvést is. Beszéd szavunk például jelenti a beszélés eredményét, a kész beszédet, de a beszélés folyamatát is.

Az tehát, hogy a leltár szónak 'leltározás, leltárkészítés' jelentése is kifejlődött, nyelvészetileg nem hibáztatható. De mivel zavart, sőt, íme, bosszúságot okozhat, ennek elkerülésére csakugyan célszerűbb a levélírónk által jelzett esetben a leltározás szó használata. Új értelmező szótárunk ezt jelzi is, amikor a leltár címszóban a szó 'leltározás' jelentését is feltünteti ugyan, de megjegyzi, hogy ilyenkor jobb magával a leltározás szóval élni.

Grétsy László