Anyanyelvi őrjárat

Az elmúlt években többen is bírálták hozzám eljuttatott levelükben a címül írt víztározó szót. Borbándi Béla, valamint a várpalotai Rémai Lajos például egyaránt úgy vélekedett, hogy fölösleges ez a szó, hiszen a mindenki által ismert víztároló elnevezés ugyanezt jelenti.
Most, hogy alig pár hete egy rádióbeli anyanyelvi műsor élő adásában újból nekem szegezte ezt a kérdést egy betelefonáló hallgató, ráébredtem, hogy sokan még mindig nem barátkoztak meg ezzel a víztározó formával, s nincsenek tisztában azzal sem, mit jelent. Mai őrjáratunkban éppen ezért ezzel foglalkozunk.
Maga a tár főnév mintegy három évszázada él nyelvünkben. Elődeink valószínűleg a még jóval korábbi tárház összetételből alkották meg úgynevezett szóelvonással, de összefügghet az egykori királyi kincstár őrzőjét jelentő, már a XIII. századtól élő tárnok(mester) szóval is.
A XIX. századi nyelvújítás idején vált igazán népszerűvé, mégpedig főleg összetételek utótagjaként (leltár, naptár, pénzár, raktár, szótár stb.), továbbá képzővel ellátott formában. Ez utóbbira jó példa lehet a tárca főnév, valamint az a két ige, amely mai témánk szempontjából fontos: a tárol és a tároz. Főnévből -l vagy -z képzővel alkotott hasonló igepárok bőségesen vannak nyelvünkben: formál - formáz, keresztel - keresztez, okol - okoz, sorol - soroz, szemel - szemez, többnyire egymástól eltérő, elkülönült jelentéssel.
A vizsgált két igeváltozat közül bő egy évszázadon át a tárol számított fő változatnak. Ennek tároló alakjából hangkieséses tárló formában kiállítási tárgyak elhelyezésére szolgáló, üvegezett fedelű tartót jelentő szakmai szó lett.
A múlt század második felétől azonban a tároz is egyre gyakoribbá vált, főleg azért, mert míg jelentése korábban többé-kevésbé megegyezett a tárol igéével, erre az időre a két igei származék között jelentéskülönbség fejlődött ki, először csak a műszaki nyelvben, vízügyi szakemberek szakmai nyelvhasználatában, majd később ennek nyomán a köznyelvben is.
Érdemes tehát megjegyeznünk, hogy úgy fél évszázad óta a víztároló és a víztározó jelentése már nem ugyanaz, s így a két szót, ha pontosan akarjuk kifejezni magunkat, nem cserélhetjük fel egymással. A víztároló napjainkban víz gyűjtésére, tárolására szolgáló, nagy vagy akár kisebb tartályt, medencét, edényt jelent, a víztározó pedig olyan, rendszerint tó nagyságú víztárolót, amelyet emberi beavatkozással ugyan, de jobbára maga a természet alakított ki.
Erre is szükségünk van, arra is.