Anyanyelvi őrjárat

Hón és öl. Két testrésznevünk, amely rendre fölkelti embertársaink figyelmét. Ilyeneket kérdeznek: "Van ugyebár hónaljunk. Ez rendben van, de mi a hón? Van-e egyáltalán, és ha igen, az micsoda?" Valamint: "Mit nevezünk öl-nek? Testrész-e, s ha az, hol található? A karunk vagy a combunk környékén?"
Jogos kérdések, ugye? Voltaképpen még a rájuk vonatkoztatott testrésznév elnevezés is megkérdőjelezhető, hiszen mindkettő inkább testtájék, mintsem testrész, de ezen most ne töprengjünk el, hanem inkább válaszoljunk a fölvetett kérdésekre!
Kétségtelenül van hónaljunk, de van hónunk is. Az 1873-ban megjelent, Ballagi-féle szótár szerint a hón 'a kar töve, hol a kar a vállpereccel kapcsolkozik', a hónalj pedig 'a kar töve alatt, a kar és oldalbordák közötti zug'. Valljuk meg, a két értelmezés lényegében ugyanarra a testtájékra vonatkozik. Nem véletlenül, hiszen a hón főnév létezik ugyan, de a nyelvhasználatban szinte mindig az alá, alatt, alól névutók valamelyikével vagy a hónalj összetett szó első tagjaként fordul elő. Legújabb értelmező szótárunk ezt a szoros összetartozást ki is nyilvánítja azzal, hogy a hón szót így értelmezi: 'hónalj', a hónalj főnevet pedig így: 'a felső kar töve alatti mélyedés'.
Az öl-lel már egy kicsit nehezebb a dolgunk, mert ez vitathatatlanul két különböző testtájékot jelöl, s még egyéb jelentései is vannak. Az öl mint testrésznév egyrészt az ülő ember combja és hasa által határolt homorulatot, másrészt a behajlítva fölemelt kar(ok) és a mell által alkotott öblös hajlatot jelenti.
Az első jelentésre példa: "Jer ide már az ölembe, / Mulassak veled kedvemre (Petőfi: Feleségek felesége...); a másodikra: "Nyikorgó kosárral ölében / ment a padlásra, ment serényen" (József A.: Mama). A szó eredeti jelentése 'a két kiterjesztett kar, a köztük levő távolság, illetve a két behajlított kar' lehetett. Azért ez, mert ebből jól levezethetők további, főleg mértékegységet kifejező jelentései. Az öl hosszmértékként hat láb (1,8-1,9 méter), területmértékként egy négyszögöl (olyan négyzet, amelynek minden oldala egy öl), köbmértékként négy köbméter (például fa).
A szónak -s képzős származéka, az öles melléknév is valamilyen hosszúságra, nagyságra utal: öles betűk, öles léptekkel távozott. De - érdekes módon -, bár egy másik régi hosszmérték, a col mindössze egy hüvelyknyi, azaz két és fél centiméternyi hosszúságot jelent, napjaink magyarjai a hórihorgas embert mégis inkább colos-nak nevezik, mint öles termetűnek.