Aranyos mosolyok

A régészek szerint jelenleg ez a fogprotézis az egyetlen tárgyi maradvány, amely alátámasztja a római kor fogászatáról szóló leírásokat. A meglepően jó állapotban fennmaradt pótlást a nő korábban kihullott fogaiból készíthették. A fogakat aranyhuzalokkal fogták össze, olyképpen, hogy apró lyukakat fúrtak beléjük, és ezeken át vezették a huzalt. Az állkapocsban maradt, ép fogakhoz több aranyszállal rögzítették a pótlást. Szakértők úgy vélik, hogy a fogorvosok azért használtak aranyat, mert a nemesfém nem okozott szervi problémákat, és nagyon egyszerű volt vele dolgozni. (S ezért használják még napjainkban is.)
Az ókori fogakon dörzsölés nyomait fedezték fel, amiből arra lehet következtetni, hogy a nő sokszor moshatott fogat az akkoriban használatos fogporokkal. A fogmosás az ókori görögöktől sem állt távol, írásos emlékek őrzik az általuk használt fogkrém összetevőit. Osztrigából és tengeri ásványokból készítették, majd gyógynövényekkel és olajokkal ízesítették (ahogy egyébként a mai fogkrémekkel is teszik). Régészeti kutatások bizonyítják, hogy Egyiptomban már több mint négyezer évvel ezelőtt is készítettek protéziseket - de csak halottaknak, mégpedig azért, hogy a testük egyben maradjon a túlvilágon is. A kutatók egy Kr. e. 1000-ből származó hidat is ismernek, amely etruszk mesterek műve. Aranyozása a felsőbb osztályba tartozást és az uralkodói hatalmat szimbolizálta. Rágni nemigen tudott vele a tulajdonosa, valószínűleg csak ünnepeken viselte.