- Imádtam a népdalt, de nem tudtam bánni vele - mondja Dóczi Jusztina amatőr citerazenész, miközben Eperjesen zajlik a népzenei találkozó. A nagymágocsi Napraforgó Népdalkör és Citerazenekar már jó ideje a szentesi Mélykútiné Németh Kornélia zenetanár segítségével készül a fellépésekre.
Ha valaki járt már népzenei minősítőn, talán látott hasonlót, mint én: a szakmai zsűri az amatőr nyugdíjasokon gyakran olyan szempontokat kér számon, amelyekről azoknak fogalmuk sincsen. Hogy kerül a dél-alföldi dalok közé magyar nóta? A régi stílusúhoz az új stílusú? A tapasztalatlan népdalkörök ilyenkor gyakran magukba zuhannak, hiszen nem értik, miért nem kaptak jobb minősítést, és még szerencsés, ha mérgükben bundát nem kiáltanak.
- El kell fogadni, hogy ez egy szakma - mondja Mélykútiné, akit a kórus lelkesen Nellikéz, úgyhogy ezután mi sem teszünk másként. - A dolog a népdalcsokrok összeállításával kezdődik: tudnom kell, kivel fogok együtt dolgozni. Férfiakkal, asszonyokkal, idősekkel, fiatalokkal, gyerekekkel? Milyen a hangjuk, mély vagy magas? Milyen tájegységből válasszak dalokat? Téma szerint válogassak vagy esetleg a régió táncrendjére jellemző ritmussorrendet állítsak fel?
- De ha amatőrökről beszélünk, nem övön aluli ilyen jelentős zenei műveltséget igénylő szempontokat rájuk erőltetni?
- Szerintem, ha valaki népdalokkal foglalkozik, legyen olyan igényes, hogy erre is odafigyel - véli Nellike, és a népdalkör helyesel.
- Amikor az első minősítőre mentünk - mondja Nagy Józsefné, aki már tizenhárom éve tagja a népdalkörnek -, halálra ijesztettek minket, hogy a zsűri azt is figyelni fogja majd, egyszerre mozdul-e a szájunk. Ahhoz képest rögtön megkaptuk az Aranypáva Díjat.
- Kezdetben úgy álltak hozzánk a faluban, hogy "na tessék, óbégatnak az asszonyok" - meséli Jusztina. - Azután egyre többen jöttek el minket megnézni.
Aki hallott már nyugdíjaskórust, nem tartja a gyanút minden alap nélkülinek. E problémán a megélhetésszerűen zeneoktatással foglalkozó oktatók sokat segítettek: hogy mást ne mondjak, fotósunknak is setét felhők ülnek a homlokára, ha idős hölgyeket lát a színpadon billegve énekelni, az amatőr citeraszó pedig úgy hat rá, mint ördögre a tömjén. Ezúttal még ő is megkockáztatott egy "ez nem is olyan rossz"-at. Egy dolog a szív meg a lélek, amit az amatőrök beletesznek egy ilyen produkcióba - ez a legfontosabb -, a másik a hozzáértés. Az egyik semmit nem ér a másik nélkül.
