Szem nem látta hegylánc

A rejtélyes hegyvonulatot 1958-ban fedezte föl egy szovjet tudóscsoport, és a Gamburcsev-hegység nevet adták neki. A kutatók szeizmikus méréseket végeztek itt: műszerrel kis energiájú rezgéshullámokat keltettek, amelyek - visszhangszerűen - visszaverődnek a mélybeli kőzetréteg határáról. A visszaverődés idejéből következtetni lehet a kőzetnek a műszertől való távolságára, elrendeződésére, illetve - esetünkben - a réteget magába foglaló hegy alakjára. A hegység létezését húsz évvel később egy nemzetközi tudóstársaság is megerősítette. Ők a terület fölött átrepülve rádióhullámokkal tapogatták le a felszínt. A rádióhullámok visszaverődése nyomán kirajzolódtak a kutatók előtt a jég alatt elnyúló magaslatok. Megállapították, hogy a hegyvonulat legmagasabb csúcsa 3500 méter, és az is kiderült: több helyen ezer méternél is jóval vékonyabb a talajt borító jégréteg. Ez azért fontos, mert e vastagság már átfúrható, a jégpáncélon így áthatolva a hegycsúcsok elérhetők, és kőzetmintát lehet venni belőlük.
Most ismét nemzetközi tudóscsoport szerveződik az Antarktisz soha nem látott, mégis létező hegyvonulatának alapos tanulmányozására. Az év végére tervezett nagyszabású kutatómunka célja a hegység minden eddiginél pontosabb föltérképezése, kőzetmintavétel és mindezek alapján válaszadás a hegy keletkezésének idejére és kialakulásának módjára.