Akinek gyöngy a hangja

Benza Györgyi, nemzetközi „művésznevén” Georgina von Benza, világpolgárnak érzi magát, hiszen „a világ olyan csodálatos, és bárhol otthon érezhetjük magunkat benne ott, ahol szeretet és zene van”.

KultúraKutszegi Csaba2007. 10. 26. péntek2007. 10. 26.
Akinek gyöngy a hangja

Pekingben az Aida címszerepét énekelte. A kritika valóssággal mennybe menesztette: hangját a szférák zenéjéhez hasonlították, a magas C­jét a tökéletesség csúcsának nevezték. Dél-Afrikában azt írták róla, hogy énekével a kőből is könnyet fakaszt. A világhírű magyar énekesnő a budapesti Operaházban az idén szeptemberben mutatkozott be először, igaz, rögtön kétszer is: előbb a Nabuccóban Abigélként lépett színre, majd a Tosca címszerepét énekelte. Másnap rögtön indult Nürnbergbe, mivel a nürnbergi Don Carlos premiere várt rá.
De a világ nemcsak csodálatos, hanem kicsi is: Buenos Aires-i fellépésén éppen a Kassai Szimfonikus Zenekar kísérte a Toscát. A szünetben az egyik zenész kolléga megszólította: kiderült, hogy szomszédok voltak Beregszászon, és gyermekkorukban együtt játszottak a kertben. És felidézi a régmúltat: „Nagyon boldog gyermekkorom volt. Biológia–kémia szakos tanárnő édesanyám remekül zongorázott, ügyvéd édesapám szépen énekelt. Otthon állandóan szólt a zene, valaki mindig muzsikált vagy énekelt.”
A beregszászi és kijevi évek után Györgyi tizenkilenc évesen a budapesti Zeneakadémián folytatta a tanulmányait. Díjat nyert az Erkel–Kodály nemzetközi énekversenyen, a világhírű Giulietta Simionato (a mezzoszoprán énekesnők királynője, Maria Callas leggyakoribb női partnere) különdíjjal is megajándékozta: „Simionato szerint nekem kellett volna megnyernem a versenyt. A fogadáson odajött hozzám, levette a nyakában levő, 240 igazgyöngyből álló gyöngysort, és az én nyakamba tette. Azt mondta: az ön hangja pont ilyen tiszta, egyenletesen ragyogó, mint ez a gyöngysor.”
Benza Györgyit nem kápráztatják el a sikerek és a lelkes hangú kritikák. Örül nekik, de mivel maximalista, soha sincs megelégedve magával, mindig fejlődni akar. Szerinte Maria Callas csodálatra méltó, egyedülálló, de nem akarja utánozni, mert „még egy olyan nem volt, nincs, és nem is lesz soha”. Tele van tervekkel. Azt vallja: „Ha az egészségünket ápoljuk, és állandóan gyakorolunk, még hetvenéves korunkban is énekelhetünk.” Puccini- és Verdi-operákban elért sikerei után szívesen megpróbálkozna Richard Strauss-szal és Wagnerrel is. Hazai rajongói meg remélik, hogy Dél-Amerika, Távol-Kelet és Afrika között „repkedve” a jövőben gyakrabban leszáll Budapesten.

Ezek is érdekelhetnek