Anyanyelvi őrjárat

Magamtól nem írtam volna e rovatban a csinál igéről, de most, hogy egyszerre két levélíró is véleményemet kéri róla, kötelességemnek érzem, hogy foglalkozzam vele. Egyikük, Pirchala István „méltatlanul üldözött igénk”-ként ajánlja figyelmembe, s többek között ezt írja róla: „Ha gépemen leírom a csinál szót, máris megjelenik a helyesírást javító program kemény figyelmeztetése, hogy ezt ne. De miért ne?” (Megjegyzem, az én gépem nyelvhelyességi programja nem óv a csinál használatától. – G. L.)
Várday Károly levélírónk ellenben egészen másképp látja s ítéli meg a kérdést, ugyanis az ő véleménye szerint az elkoptatott csinál igének napjainkban is tartó gátlástalan használata elsekélyesíti nyelvhasználatunkat, elszürkíti nyelvünket.
Ezúttal egyik levélírónkkal sem tudok sem teljes mértékben egyetérteni, sem eleve szembehelyezkedni. Az immár nyolc évszázada a nyelvünkben élő csinál igét természetesen nincs sem okunk, sem jogunk, sem pedig lehetőségünk kitiltani a nyelvből. Szinte mindenki ismeri, használja, s olykor nem is igen akad helyette más, például ezt csináljátok utánam!, mártírt csinált magából stb. Az azonban kétségtelen, hogy ez a csinál sokak beszédében olyan, mint valami dzsoli dzsóker. Szemléltetésül bemutatok a számtalan példa közül legalább néhány olyat, amelyben a csinál helyett jóval természetesebb szó is kínálkozik.
„Ketten csináljuk a külpolitikai rovatot.” Kifejezőbben: ketten vezetjük. „A randalírozó vendégek éktelen lármát csináltak.” Éktelen lármát csaptak. „Ez a pék jó kenyeret csinál.” Jó kenyeret süt. „Az ittas vezetők csinálják a legtöbb balesetet.” Természetesebben: okozzák. „Az Egerek és embereket is megcsináltam” – mondta egy rendező. Jellegzetes színházi, filmes nyelvhasználat. Kevésbé „szakmaian”: megrendeztem. „A saját ritmusunkat csináltuk” – hallhattuk egy sportolótól. Inkább: tartottuk.
Lehetne még tovább folytatni, de terjedelmi korlátok miatt nem tehetem. Összegezésül azért anynyit elmondanék: a csinál ige elég általános jelentésköre s használatának gyakorisága miatt meglehetősen jellegtelen, „se hús, se hal” szavunk. Nem hibáztathatjuk, de jó tudnunk, hogy helyette nemegyszer kínálkozik nála jóval kifejezőbb, szemléletesebb szó. Ha olvasóinkat erről sikerül meggyőznöm, akkor e levélíróink késztetése nyomán írt kis cikkel mégiscsak csináltam, azazhogy elértem valamit.