Anyanyelvi őrjárat

„Nem járt el helyesen az a reklámszakember, aki az általa javasolt gyógyszert többek között így ajánlotta figyelmünkbe: »TERHESEK is szedhetik!«” – írta levelében Szabó Attiláné péceli olvasónk. Majd hozzáfűzte: „Én mind az öt gyermekemet szívesen, nem teherként hordtam. Lehet, hogy akit erőszakkal kényszerítenek szülésre, annak ez az állapot terhes, de aki önszántából vállalkozik rá, az inkább ÁLDOTT állapotú!”
Hogy valaminek a jellemzésére a rendelkezésünkre álló rokon értelmű szavak közül melyiket választjuk, nemegyszer a szóban forgó dologgal kapcsolatos értékítéletünket, érzelmi kötődésünket – vagy éppen szembenállásunkat – is kifejezhetjük. A csúnya viszonylag semleges megjelölése annak, ami nem szép; a csúnyácska némileg enyhíti, a rút, csúf, rusnya, ocsmány, ronda viszont nagymértékben növeli a megjelölés negatív érzelmi színezettségét.
Anyanyelvünkben kétségtelenül vannak a terhes szónak olyan rokon megfelelői, amelyek érzelmi töltésük tekintetében rokonszenvesebbek, megnyerőbbek, mint a terhes. Ilyen a levélírónk által is említett áldott állapotú, de van még jó néhány további is: állapotos, várandós, másállapotos, viselős (ez egy kissé népies), az orvosi szaknyelvben gravid  meg  gravida (az előbbi inkább melléknévként, az utóbbi főnévként, mindkettő a ’súlyos’ jelentésű latin gravidus-ból), továbbá kismama, amely egyaránt jelent gyermeket váró fiatal nőt, valamint olyan anyát, akinek csecsemőkorú gyermeke van.
Talán mondanom sem kell, ezeknek a terhes-nél érzelmileg gazdagabb szavaknak, kifejezéseknek a használatát én is kedvelem s pártolom is, ám azt, hogy a terhes szót próbáljuk teljességgel mellőzni, nem ajánlom, s ez különben is megvalósíthatatlan lenne. El kell ismernünk, hogy a terhes szó a hivatali és az egészségügyi nyelvhasználatban már évtizedek óta él, s több esetben nem is helyettesíthető mással, például ilyenekben: terhesgondozás, terheskönyvecske, terhességmegszakítás. Továbbá nem is okvetlenül s nem is mindig negatív a terhes érzelmi töltése. Jókai például így írt egy helyütt: „Ki ne volna ékesen szóló, mikor a hazája szépségéről kell beszélni? Arról … a légről, amely balzsamillattal terhes…” Hát nem gyönyörű itt a terhes?