Ereklyeként őrzött narancs

– Nyolcvanévesen készült a Majdnem szűz című filmje. Mi hajtja még ebben a korban? Elolvas egy újsághírt, és már írja is a forgatókönyvet?
– A Majdnem szűz történetét valóban egy újságcikk alapján írtam. Arról szólt, hogy uniós pénzekből menedzsertanfolyamot indítanak prostituáltaknak. Sok filmem alapötletét adták napi hírek, de mintha misztifikálódott volna ez az újsághírből való trambulin. Hiszen a Hány az óra, Vekker úr? című filmemet Páskándi Géza egyik novellájából forgattam, és saját kútfőből is születtek ötletek. S hogy mi hajt? Nagyon szeretek filmet készíteni. A filmcsinálás szenvedélybetegség nálam, azzal sem törődtem, hogy súlyos gerincbántalmaim miatt szinte botorkálva forgattam. Éjjel-nappal a film mákonyában éltem, de miután túl voltam rajta, ismét torkon ragadott a fájdalom. Talán az is benne van a kérdésében, hogy lehet-e ilyen öregen még filmet forgatni…
– ...udvariatlanság lenne efelől kíváncsiskodni, de megválaszolná?
– Luis Buńuel, a spanyol származású mexikói rendező legjobb filmjeit hetvenéves kora után forgatta, köztük A burzsoázia diszkrét báját.
– Vajon a magyar prostituáltak diszkrét bájjal övezték filmötletét?
– Olyannyira, hogy segítséget is kaptam tőlük. Földi Ágnes, az érdekvédelmi szervezetük elnöke öszszehozott néhányukkal, beszélgethettem velük. Egyébként ő is patronálta azt a bizonyos menedzsertanfolyamot. A díszbemutatóra elhozott néhány prostituáltat, azóta többször megnézte a filmet, és könnyes szemekkel köszönte meg, annyira meghatódott. Úgyhogy ezek a lányok mögöttem állnak.
– Ön viszont a Majdnem szűz főszereplője, Ubrankovics Júlia mögé állt, nem csupán azzal, hogy felfedezte, de a hírek szerint a forgatásra készülődve hetente meghívta egy halászlére. Minden filmje előtt étteremben randevúzik a főhősnővel?
– Korábbi filmjeim szeretett szereplőivel, Udvaros Dorottyával, Igó Évával nagyon sokat voltam együtt, tehetséges emberek, mindig élveztem a társaságukat. Érdekelt, Ubrankovics Júlia miként gondolkozik a világról. Büszke vagyok, hogy jó néhány színésznő indult el pályáján a közreműködésemmel.
– A Bacsó-legendárium része a Rákosi Mátyással való narancsos találkozása. Felidézné?
– Fiatal filmesként rám bízták az Ifjú szívvel forgatókönyvének megírását. Az 1953-ban készült filmet egyébként Keleti Márton rendezte, a főszerepet Soós Imre játszotta. Meghívtak a film titokzatos vetítésére, melyen Rákosi Mátyás, Révai József és Farkas Mihály is részt vett. A film közben behoztak egy szőlővel, naranccsal, banánnal megrakott hatalmas gyümölcskosarat. Olyat addig életemben nem láttam. Rákosi odaszólt nekem: „Bacsó elvtárs, vegyen egy narancsot, fogyasszon!” El is vettem egyet, de zsebre tettem, s elvittem az akkori nagy szerelmemnek, de ő sem ette meg. A Rákosival való találkozásunk csodálatos emlékeként őriztük… Ezt az élményemet beleírtam a Te rongyos élet című filmembe is, melyben a filmbeli tanító egy Rákositól kapott narancsot ajándékoz színésznő szerelmének.
– Önt a Tanú című filmjével azonosítják, klasszikussá vált mondatai – „Az élet nem habos torta”, „A nemzetközi helyzet fokozódik” – beleitták magukat a köznyelvbe. Nem unja még?
– De unom. Naponta előjön. Miközben vannak filmjeim, melyek megérdemelnék, hogy több szó essék róluk. A leginkább életrajzi ihletésű Tegnapelőtt című nagyon szép filmemről alig tud a közvélemény.
– Nemrég azt nyilatkozta, a Majdnem szűz az utolsó filmje.
– Tizenöt éve szeretnék filmet készíteni a szlovákiai Grendel Lajos egyik novellája alapján. Ha minden összejönne hozzá, ezt még leforgatnám.