Madarak lencsevégen

– Vörös vércse – szakítja meg egy pillanatra a beszélgetést. A madár egy ágon üldögél, az udvar közepén álló lesből prímán rá lehetne látni. Látom, hogy kattog az agya, mit, honnan, miként lehetne csinálni, hol van a nap, a fény, az árnyék, a les, a vércse. Máté Bence gyerekkorától természetfotósnak készült, és már az általános és a középiskola között lessátorral próbálta lencsevégre kapni a madarakat. Az első nagy sikerek még középiskolás korában érték: 2002-ben ő lett a világ legrangosabb természetfotós pályázatán az „Év ifjú természetfotósa”, 2005-ben és 2007-ben pedig a legjobb kollekcióért járó Eric Hosking-díjat kapta meg. Olyan nagy cégek szponzorálják, mint a Nikon és a National Geographic.
– Úgy néz ki egy évünk, hogy ősszel és télen újabb leseket tervezünk, azokat május elejéig megépítjük, és onnantól július végéig megállás nélkül fotózunk, csak a terepen lehet velünk találkozni – próbálja megvilágítani Máté Bence, hogyan zajlik egy főállású természetfotós élete. A technikával lépést tartva sokat változott a szemlélet: régen elég volt, ha a madár békésen álldogált, belenézett a gépbe, és csőre hegyétől a farka végéig kitöltötte a képkockát. Ma nem az számít, mennyire ritka jószág van a képen, hanem hogy érdekes, egyedi akciókép szülessen. A madár elrepül, a vízcsepp a levegőben van – ezt a digitális technika fejlődéséig csak nagyon körülményesen lehetett megvalósítani. Ugyanakkor egy különleges kép elkészítéséhez egyre több előkészületre van szükség.
– Amikor a terepen járok, és látok valami érdekeset, elkezdek azon agyalni, hogyan lehetne azt egyedi nézőpontból bemutatni. Például most készítünk egy lest a Dunántúlon a Rétszilasi halastavakra. Érdekessége, hogy egy része víz alatt lesz. A madaraknak nem volt hová kiülniük, ezért először építettünk egy mesterséges szigetet, ahova mostanra odaszoktak. Ez történt tavaly. A les pedig csak pár napja készült el a sziget mellé. Csak alapos terv alapján kezdhetjük a munkát, az idén a les hibáit kell feltérképezni, és majd jövőre lehet igazából fotózni.
Ami ebben a fiúban csoda: eldöntötte, mi lesz, és az is lett. Nem tanult tovább, elvetette a biztos recepteket: bejött neki. Nem kell mással foglalkoznia ahhoz, hogy azt csinálhassa, amit szeret. Ezen nem győznek csodálkozni az emberek. Én sem.
– Nagy igényeink nincsenek – magyarázza a természetfotós –, és ezt a szintet, ahogy mi élünk, tulajdonképpen sokan megengedhetnék maguknak, ha nem azon bosszankodnának, hogy mijük nincsen, hanem annak örülnének, amijük van.
A vércse időközben tett egy kört, és visszaült a fejünk fölé. Szedelőzködöm: Máté Bence nem marasztal. Nézi a madarat, és az eszét járatja.