Ki a király?

A Dóm téri színpadot eredetileg arra találták ki, hogy minden évben Az ember tragédiáját játsszák rajta, valahogy mégis a Szörényi–Bródy szerzőpáros rockoperája látszik az idevaló emblematikus produkciónak, még a régmúlt idők statisztái is a nyolcvanhármas előadást emlegetik sóhajtozva. Nem tudott ezen a mítoszon koptatni az egymást követő előzmények-utózmányok sorozata sem, amelyek rendre kínos fészkelődésbe fulladtak. E sorok írója személyesen látta Bródy Jánost állni a kapuban a Kiátkozott című méltán elfeledett marhaság bemutatóján, és akkor még nem sejtette, miért olyan szomorú a tisztességben megőszült szövegíró. Mikor már elkoptak a megzenésíthető Árpád-háziak, visszatértünk az öreg Istvánhoz, de az sem kellett a népnek – végre rájöttünk, hogy ami a Dóm térre valóban kell, az az, hogy szálljon fel a szabad madár megint. A Szabadtéri pragmatikus vezetése pedig úgy gondolja – joggal –, hogy a közönséggel nem érdemes vitatkozni, egyszerűen annyi István, a királyt kell produkálni, amennyi a csövön kifér.
Idén a Magyar Televízió A Társulat címen indított vetélkedő műsort, amelynek lényege az volt, hogy ki tud a huszonöt évvel ezelőtti, legendás szereplőgárda bőrébe bújni. A műsor kellően felcsigázta az érdeklődést, miközben a vidéken haknizó, még élő legendákat a jogtulajdonos Zikkurat színpadi ügynökség eltiltotta a rockopera játszásától. Néhány posztot sikerült is megfelelően betölteni, ha hinni lehet a kritikáknak: Feke Pál Istvánja talán túl jól is sikerült, mivel az ítészek egyöntetű véleménye szerint szinte lemossa Vadkerti Imre Koppányát, holott sokak szerint ő a rockopera legszimpatikusabb szereplője. Lényeg a lényeg: a jubileumi előadás hangfelvétele máris aranylemez. Szegeden augusztus tizenhatodikától huszonegyedikéig látható az előadás, és akármibe lefogadjuk, hogy a végén tűzijáték is lesz.