Mit ajánlott Pressernek az orvosa?

– Hogy a kezdeményezésével bókoljak, ez a koncert lesz az igazi Magyar Dal Napja.
– Megtisztelő összehasonlítás.
– Persze, ezzel sem szeretném arra késztetni, hogy a glóriát fényesítse a feje fölött, de...
– Nem esne nehezemre, mert nekem nincs is...
– Szóval, ha arra gondolok, hogy nemzedéktársai már több hajdani Budapest Sportcsarnok-, illetve Sportaréna-koncerten is túl vannak már, miért csak most jutott eszébe arénázni?
– Régen eltökéltem magamban, hogy nem játszom ilyen nagy helyen. Már a Budapest Sportcsarnokkal sem voltam kibékülve, nem tetszett az akusztikája, az sem vonzott, hogy ilyen nagy helyen játszhatok. Az LGT-vel tízszer ekkora közönség előtt is felléptem már. Nem tudtam beleélni magam és megszeretni ezt a koncerthelyszínt.
– Miközben ugyanott többször szerepelt Zorán hangversenyein, lett volna alkalma megszokni.
– Azért az más. Zorán játszik egy órát, majd színpadra szólít, mint zeneszerzőt, én pedig csak állok és hajlongok. Nincs is annál hálásabb, mint amikor Zorán felhív, mint a vendégét.
– Mivel sikerült mégis rávenni, hogy koncertezzen a Papp László Sportarénában?
– Erőszakkal. A koncertet szervező Zentai György addig mondogatta, hogy lépjek ott fel, amíg elkezdtem gondolkozni rajta, s rájöttem, meg kell próbálkoznom nagy ecsetvonásokkal is. Az LGT persze más, de ha egyedül játszom, a viszonylag kis színház méretű helyeket szeretem, ahol a miniatűr ecsetvonások is érvényesülnek.
– Ahhoz, hogy ezek a Sportarénában is érvényesüljenek, úgymond, ülős koncertet tervez?
– Nem ülős koncert lesz, a küzdőtérre állójegyek szólnak majd.
– Szórakoztató, filmes, színházas hangversenyt ígér. Utóbbi azt jelenti, hogy odacsempész majd valamit a Dalok a színházról című sztorizós kamaraműsorából?
– Ez teátrális, nagy vonásokkal dolgozó koncert lesz. Úgy gondolom, ez belefér a rockba, ráadásul nem egyedül lépek fel, hanem hatalmas zenei csapattal, sőt több különböző együttessel is. Igaz, nem díszítem fel magam sztárvendégekkel, de érdekesnek ígérkezik a meghívottak listája.
– Csupán sejtem, hogy több, különböző korszakából származó dalokból hozza majd tető alá a szólóestet.
– Elsőre százhat dalt írtam össze, de ez legalább nyolc órás fellépést jelentene a ráadásokkal együtt. Orvos barátaim azt mondták, tekintettel élemedett koromra, ne legyen hosszabb ez a koncert, mint a szigeti LGT, sőt elég lenne két óra. Abban maradtunk, hogy nem ígérhetek semmit. Ezért harminc-negyven dal maradt csak, köztük lesz az Ülök a hóban című, régi Omega-szám, ami egyáltalán nem is való ilyen nagy színpadra. S olyan dalok is elhangoznak majd, amelyeket másoknak írtam, szerzői verzióban, nagyon jó zenekarokkal a hátam mögött.
– Bennük sok fiatal muzsikussal.
– Némelyikük már nem is olyan fiatal. Saját generációm már semmivel nem tud meglepni, még a leginkább kreatívak élete is nyitott könyv számomra. Az új nemzedékek sokkal izgalmasabbak.
– Izgalmas programsorozatot tudhat maga mögött: megjelent saját szövegű dalainak lemeze, a Sziget nulladik napján tarolt az LGT, összehozta a Magyar Dal Napját, ikonná is kikiáltották, teltházasak a vígszínházi kamaraelőadásai, a hatvanadikat is betöltötte közben. Árulja már el, mi hajtja még?
– Sokan megharagszanak majd azért, amit most mondok: egyszerűen jó formában vagyok.
– Olyannyira, hogy még a koncertnek és a filmbejátszásoknak a forgatókönyvét is megírja. Miért kell még ezzel is foglalkoznia?
– Szeretem csinálni, s ha már vállaltam, végre sok mindent megvalósíthatok, aminek a gondolatával régóta játszom. Most megpróbálom. Mi történhet? Maximum sikerül.