Számítógépes szerepjáték

Jessica Duchen: Magyar táncok
Szeretett volna ön valaha kilépni az életéből és más emberként felébredni? – e kérdés jegyében íródott a Londonban született és nevelkedett újságíró, Jessica Duchen harmadik regénye. (Egyébként leginkább az Independent számára készít interjúkat ma élő zenészóriásokkal. Két szenvedélye van: a zene és az írás.) Magyar táncok című könyvének főhőse Karina, aki elhatározta, hogy híres magyar nagyanyja, a világhírű hegedűs nyomdokaiba lép. Álmait azonban nem sikerült valóra váltania, férjhez ment és szokványos életet élt. Bármilyen különösen is hangzik, barátnője hirtelen elvesztése nyitotta fel a szemét, hogy változtasson a sorsán, megkérdőjelezze egzisztenciájának alapjait. Magától nem mert volna lépni, de találkozott egy hozzá hasonló gondolkodású zenésszel, akihez egyre szorosabb és gyengédebb szálak kezdték fűzni. Karina egyre mélyebbre ásta magát családja múltjában, sorra fedezte fel Magyarországról származó cigány nagyanyja titkait. Közben gyökeres változáson ment keresztül, drasztikusan megváltoztatta az életét. A 20. század elejétől napjainkig ívelő regény lényegében egy szerelmi történet misztikus meséje, melyet érzelmi hullámzások, fordulatos cselekmények jellemeznek. A könyv címéből ítélve első blikkre azt gondolná az ember, hogy a szerző talán magyar származása miatt érdeklődik a téma iránt, de mint kiderül, nincs semmilyen kötődése hozzánk. Így külön is becsülendő az a lelkesedés, amellyel múltunkhoz közelít. (Nyilván a nyelvet is ízlelgeti, mert az előszóban megjegyzi: a magyar nyelvet félelmetesnek tartja.) Könyve címe azonban félrevezető, hiszen nem a magyar táncokat, de még csak nem is a magyar zenét, hanem a cigány zenét helyezte regénye fókuszába.

Cecilia Randall: Hyperversum
Amikor kezembe vettem a vaskos kötetet (670 oldal, kis híján 1 kg!), első gondolatom az volt, hogy ez biztosan bestseller. Valami oknál fogva a népszerű irodalom kiadványai egytől egyik bő lére eresztett munkák. Ezzel kapcsolatban mindjárt fel is merül: vajon képes-e az író ilyen sok oldalon ébren tartani az olvasó érdeklődését. S legfőképpen: van-e elegendő témája hozzá? E tekintetben különösen nagy a tétje a fantasy regényeknek. Nos, a Hyperversum sok tekintetben megfelel az elvárásoknak, amit mi sem bizonyít jobban, hogy kiadásának évében, 2006-ban a világ számos országában levette lábáról az olvasókat. Hozzánk némi késéssel érkezett el, de minden remény megvan arra, hogy meghódítsa a műfaj kedvelőit. A történet a Hyperversum nevű számítógépes szerepjátékra épül, melynek megszállottja, Daniel kitanulja egy középkori tolvaj életének minden fortélyát, s a virtuális valóság egyszer csak nagyon is valósággá válik. Egy csoportos játék során hatalmas vihar tör ki a képzeletbeli térben, amely magával ragadja a fiatalokat és visszarepíti őket a középkorba, az 1200-as évekbe, mégpedig a háborútól sújtott Flandria partjaira. Ettől a pillanattól kezdve új élet kezdődik számukra, kalandok sora vár rájuk. Tehát a játék nem játék többé. A kérdés csak az, hogyan lehet kilépni a Hyperversumból? Aki kíváncsi a végkifejletre, át kell rágnia magát a vastag könyvön. Az író, Cecilia Randall teljesítménye már csak azért is becsülendő, mert a fent vázolt témát képes volt négy részben, ötvenhat fejezetben előadni, holott írhatott volna belőle pár oldalas novellát is.

(A kötetek a Kossuth Kiadónál jelentek meg.)