Hitler alkalmatlan volt gyerekcsinálásra

A For Eyes Only! – Csak a szemnek! – jelzéssel ellátott vallomás mostanáig a brit hadsereg tulajdona volt. A berlini bunker utolsó napjainak történéseit is rögzítő dokumentum egy amerikai katonatisztnek köszönhető, aki tizenöt oldalon leírta egy náci főtiszt vallomását arról, hogyan látta Hitlert a bunkerban. E szerint folyton evett, különösen a tortákat kedvelte. Éhsége még az egyik ott lévő kisgyereknek is feltűnt, aki a Führer falánkságát látva megkérdezte, hogy ez az őrült bácsi még a szőnyeget is megeszi?

Ugyanezt a képet sugallta három évvel ezelőtt Walter Moers: Der Bunker című rajzfilmje, melyben a Führer játékai a fürdőkádban Hitler-fejű kacsák és kutyák, s a náci vezér a betonbunker vécéjén ülve a háborúról énekel. A film a három legtöbbször letöltött filmek között szerepelt Németországban, de a zsidó szervezetek tiltakoznak ellene, mondván, nem lehet viccesen bemutatni egy tömeggyilkos diktátort.

Dani Levy: Mein Führer – A legigazibb igazság Adolf Hitlerről című filmje is vitát kavart Németországban. A Berlinben élő svájci rendező Hitlernek a bunkerben töltött utolsó napjait bemutató A bukás című film paródiáját készítette el. A Führer zavaros vénemberként jelenik meg. Fürdőkádban pancsikolva játszik magával háborúsdit, Blondi kutyáját náci egyenruhába öltözteti, és a német népet utoljára lelkesítő beszédéhez lágerlakó zsidót alkalmaz pr-tanácsadónak. A Der Spiegel azt írta a filmről: az áldozatok iránti tisztelet tiltja, hogy komédiát csináljunk az emberi tragédiából.

Visszataszítónak tartotta a szexet
Feltűnő megállapítása az aukcióra került vallomásnak, hogy Hitler a tortákhoz hasonlóan falta a titkárnőket. Szexéhsége újdonság, hiszen fiatal korában visszataszítónak találta a szexet. Egyébként is Führerként a titok homályába burkolta a magánéletét, elzárkózott a családjával, rokonságával, szerelmeivel kapcsolatos témától. Hitler szexuális életét találgatások lengik körül, miközben ifjúkori barátja, Kubizek szerint Hitler szexuális értelemben teljesen egészséges volt, de ugyanezt vallották az orvosok is, akik később megvizsgálták.

Németh István egyetemi tanár szerint is bizonyos, hogy a testiséget illetően szemérmes volt. Mindig zavarba jött, ha orvosi vizsgálatokhoz le kellett vetkőznie, soha nem látták nyilvánosan fürdeni vagy kirándulásokon fürdőruhában. A professzor, aki könyvet készül írni Hitler magánéletéről, úgy véli, hogy a Führer ily módon táplálta a népével elkötelezett politikus imázsát, akit nem kötnek gúzsba családi gondok, s érzelmi kötelékek, akinek nincs személyes élete, egyetlen célja a birodalom újbóli felvirágoztatása. Ezért is hangoztatta: „Menyasszonyom, Németország!” Pedig felnőtt életét végigkísérték a nők, ezért ellentmondásos, sőt hálátlan, ahogyan vélekedett róluk.

– Kapcsolatait igyekezett titokban tartani – mondja Németh István. – Hitlert szerették, de ő nem tudott szeretni, az asszonyokat boldogtalanná tette. Nem tisztelte őket, néhányan öngyilkosok lettek miatta. Azokat a nőket szerette, akik felett uralkodhatott, s csak élete végén, a berlini bunkerban engedett Eva Braun kívánságának, s kötött vele házasságot. Akkor már eldöntötte az öngyilkosságot, ezzel a lépéssel már nem kockáztatta politikai karrierjét.

A történész úgy véli, a hatalom misztikuma magyarázza, hogy a nők tömegei és érdekes módon a fiatalabb korosztályok miért láttak benne szex-szimbólumot. Hatalma csúcsán naponta több levelet kapott, amelyben fiatal lányok ajánlották fel neki szüzességüket, nem a férfit, hanem annak hatalmát látták benne. A Berghofon sorban álltak a nők, hogy egy pillanatra láthassák, többen elküldték neki házassági szerződésüket, süteményt sütöttek, s eljuttatták a kancelláriába. Hitler megrögzött hölgyrajongói ellen a kancellári hivatal gyakran kért rendőri közbenjárást, ami nemritkán végződött e hölgyek gyógyintézeti kezelésével.

Hobbija volt a tekézés
– Hitler már a Mein Kampfban ezt írta: Az embereknek nem szabad tudniuk, ki vagyok, honnan jöttem, s milyen családból származom – magyarázza Németh István. – Hatalmi ösztönére hallgatva homályban tartotta magánéletét, a semmiből jött ember mítoszát keltve. Származásába belejátszik egy leheletnyi vérfertőzés, parányi poligámia és törvénytelenség. Apja házasságon kívül született, csak 39 éves korában törvényesítették. Hitler nem tudta, ki a nagyapja, s végig gyötörte a gondolat, hogy zsidó volt. Ma már tudjuk, hogy nem volt az. Hitler apja viszont igazi zsarnoknak bizonyult, de anyja békésen tűrte ezt. Az anyai kényeztetés talán a nagyzási mániát, az önimádatot, az apai brutalitás pedig a gyűlöletet és az előítéleteket fejlesztette ki Hitlerben. Nem véletlenül rémült meg, amikor politikai ellenfelei a múltja iránt kezdtek érdeklődni, főleg, miután londoni unokaöccse, William Patrick is hírt adott magáról az újságokban. Ekkor magához hívatta William Patrickot és annak apját, az akkor már Berlinben élő féltestvérét. Kétezer dollár fejében hallgatást fogadtatott velük, letagadva a rokonságot.

Némelyik életrajzíró kajánul megjegyzi, hogy Adolf Hitlerből nem lett volna Führer, ha apja, Alois Schiklgruber nem veszi fel a Hitler nevet. Képzeljük el, hogyan hangzott volna a Heil Schiklgruber! náci üdvözlés... A Németországban megjelent Heil Hitler, a disznó halott! című, a náci idők vicceit összegyűjtő kötet címlapján egy horogkeresztes karszalagos csimpánz lendíti karját nemzetiszocialista köszöntésre. Talán nem véletlenül: a harmincas évek elején állítólag egy német cirkuszigazgató betanította csimpánzait, hogy minden egyenruhásnak így köszönjenek. A nácik azonban megfenyegették, ha műsoron tartja a produkciót, lemészárolják a majmokat.

Hatalomra kerülése után Hitler első dolga volt, hogy titkosította a családfáját, s múltját leöntötte lakkal. Az SS és a Gestapo minden iratot összeszedett róla, ami kapcsolatos volt a múltjával az iskolai bizonyítványoktól az orvosi leletekig. Mindeközben a náci propaganda a zseni, az erős egyéniség képét sugallta a diktátorról. Thomas Mann pedig leírta Hitlerről, hogy még gyerekcsinálásra is alkalmatlan, jelezve, hogy a Führer sok mindenhez nem értett, például nem tudott lovagolni és autót vezetni. Legfeljebb tekézni. Annyira szerette a tekét, hogy a pincéjében is építtetett tekepályát. Hobbiját azonban kénytelen volt eltitkolni, attól tartva, hogy a birodalom sok tekeegyesülete megválasztja tiszteletbeli elnöknek. Kedvelte az olasz tésztaételeket, diétás szakácsnő készítette vegetáriánus menüjeit.

Ajándékot küldött Horthynak
Hitlerhez ömlött a pénz, kancellárságának elején multimilliomos lett. 1935-ben törölték a német adófizetők listájáról, államfőként adóznia sem kellett, költségeit a birodalom fedezte. Szabadon rendelkezett a német munkaadóktól a róla elnevezett számlára befizetett egymilliárd márkával, résztvevője volt a műkincspiacnak. Franco tábornoknak 34 ezer márkás Mercedest, Horthy Miklósnak 500 ezer márkás motoros jachtot küldött.

Német professzor meséli, hogy Hitler minden nagyobb döntését Berghofban, a hegyekben hozta meg. Ottani háza harminc helyiségében az általa vásárolt festmények lógtak a falon. Hálószobáját paraszt-stílusú bútorokkal rendezte be, a többi helyiségbe barokk és biedermeier bútorokat hozatott. Ólomba foglalt, süllyeszthető ablakok, művészi világítótestek is helyet kaptak a szobákban.

Persze, lakókörnyezetében a saját festményei is feltűntek. Ezek egy része olyannyira megőrződött, hogy a pályáját tájkép- és városfestőként kezdő Adolf Hitler akvarelljei, festményei (mintegy kétezer készülhetett belőlük) máig feltűnnek a világ különböző árverésein, sőt az interneten is rendszeresen adják-veszik a képzőművészeti alkotásait tíz-tizenöt ezer dolláros átlagáron. Akad történész, aki szerint perverzió, ha valaki Hitler-képet vesz. A képzőművésznek, majd építésznek készülő, de a művészeti főiskoláról elutasított Hitler könyvtárában nem véletlenül akadt nagy számú művészeti kiadvány, hatezer kötetes bibliotékája főleg építészeti és történeti munkákból állt. Könyveinek egy részét egy Salzburg melletti sóbányában találták meg amerikai katonák, ezeket mindmáig a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban őrzik.