Sophie Marceau: Nem élek együtt a párommal

„A nemzet Sophie-ja szajhának állt” – írták róla, amikor kinőve a Házibuli tinédzserlányának szerepéből, megtalálta őt Andrzej Zulawski kamerája. Filmjeiben csábított, vetkőzött, hódított férfivágyakat ingerlő testi adottságaival. Aztán harmincas évei közepén műfajt és stílust váltott a Renault-gyári munkásszülők gyermeke. Sophie Marceau manapság lubickol a negyvenes nők szabadságában. Filmeket rendez, gyerekmeséket ír, képeket fest, s nem mellesleg Christopher Lambert személyében rátalált álmai férfijára. Két gyermekét, a tizenhárom éves Vincent-t és a hat éves Juliette-tet az anyaságban kiteljesedett nők szeretetével neveli. Legutóbb a Deauville-i ismeretlen című, saját rendezésű mozija promóciós kampányán találkoztunk. A vásznon pedig hamarosan egy második világháborús kémnő szerepében láthatjuk Marceau-t, a Nők ügynökök című filmben.

– Idestova harminc éve filmez. Nem érzi úgy, hogy a mozi elrabolta a fiatalságát?
– Tizenhárom éves korom óta filmezem. Azt hiszem, olyan szerencsém volt, ami millióból csak egynek adatik meg. Holott egészen más pályára vágytam. Szívesen lettem volna építész, festőművész vagy lakberendező. Ám éppen úgy vonzott kamaszkorom óta az írás és a rendezés is. A népszerűségnek köszönhetően ma már megengedhetem magamnak, hogy a hobbijaimnak éljek. Gyakorlatilag a filmezésből tanultam az életet, általa váltam felnőtté. Tizenévesen koravénnek éreztem magam, valóban kimaradt az életemből a felhőtlen játszadozás, a diákkori bulizás, randizás. Mégsem bántam meg.

– Rendezőként a saját párkapcsolati válságát örökítette meg a Beszélj nekem a szerelemről című, első nagyjátékfilmjében.
– Inkább úgy mondanám, hogy egy se vele, se nélküle kapcsolat mélységeit és magaslatait próbáltam megörökíteni. Nincs két egyforma viszony, másfelől mindannyian a régi játszmát folytatjuk: mindenki arra vágyik, hogy szeressék, elfogadják. A nagymamámtól tanultam, hogy nézd meg, ki a párod, és onnantól tudom, hogy ki vagy. Szerintem minden love story, együttélés vagy házasság önismereti tükör. Sokszor fájdalmas ráébredni, hogy a férfi, akit a társunknak hittünk, akibe a bizalmunkat vetettük, egészen más, mint amilyennek elképzeltük.

– Felnőtté vált a Zulawskival folytatott távházasságban?
– Sokat köszönhetek neki. Általa tanultam meg felismerni magamat, ő barátkoztatott meg a kamerával, azzal, hogy felszabadultan viselkedjek a felvevőgép előtt. Amolyan Pygmalion-történet volt a miénk, mester és múzsája egymásra találása.

– Jelenlegi partnerével, Christopher Lamberttel mi hozta össze?
– Tényszerűen a Deauville-i ismeretlen című filmem. Ez az első eset, hogy én szemeltem ki magamnak valakit. Korábban mindig hagytam, hogy engem csábítsanak el. Nagy hozama az életkornak, hogy már tudom, mire vágyom, milyen férfival képzelem el a közös jövőt. Christopher nagyon szabad, befoghatatlan lény. Nem élünk együtt, és talán éppen ez az alapja a tartós kapcsolatnak.

– Mennyi ideje jut a hivatása és a szerelme mellett a gyerekeire?
– A gyerekeim a legfontosabbak. Imádok főzni rájuk, gondoskodni róluk. A fiam már igazi kis férfi. Okos, értelmes, érzékeny, egyáltalán nem érdekli, hogy híres ember a mamája. A lányom abban a korban van, amikor felfedezi a világot. Rémesen eleven, nyitott személyiség. Élvezi, hogy ő van a középpontban. Nagyon szerencsés, boldog anya vagyok velük.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgaléria!