Szécsi Pál lelkébe bújt Gergely Róbert

– Emlékeznek még Szécsi Pálra?
– Öt éve mutattuk be a Szécsi Pálról szóló zenés játékunkat, s akkor még nem is sejtettük, hogy mennyire élő legendája a magyar zenei múzeumnak. Nem csak azok szeretik, akik esetleg személyesen látták koncerteken, vagy emlékeznek dalaira a lemezekről, a rádióból, hanem azok a fiatalok is, akik a retro divathullámával zenei utazásokat tesznek a hatvanas évekbe. Az ő tekintetükben is ott van, hogy ismerik és szeretik Szécsi Pál slágereit, melyek immár klasszikus értékek, s nem fog rajtuk az idő. Emlékeznek rá, s bebizonyosodott, hogy Szécsi már nemcsak a nők kedvence, miközben tudjuk, hogy életében elsősorban a nők kedvelték. Előadás közben érezzük, hogy abból a szeretetből, ami őt övezte, nekünk is jut, valamennyien ebből táplálkozunk. Mondhatni, hogy Szécsi Pál generációk kedvence, akinek kedvéért sokan visszajárnak az előadásainkra.

– S vajon az ön kedvéért is visszajárnak? Egyáltalán: emlékeznek még Gergely Róbertre?
– Nem igazán pontos kifejezést használ, hiszen miért ne emlékeznének rám? Jelen vagyok a színházi életben, lemezeket készítettem, s bár ez a jelenlét nem Emanuelle-mértékű, de nem lehetek elégedetlen. Sokan ma is szeretnék hallani azokat a dalokat, melyeket énekeltem, s annak ellenére, hogy színésznek tartom magam, úgy alakult a pályám, hogy énekes-színész lehettem. Igaz, nem arról híresültem el, hogy Hamletet és III. Richardot játszom, bár szívesen kipróbálnám magam ilyen szerepekben is. A könnyű műfaj mellett köteleztem el magam, jó ideje ebben találtam meg önmagamat. Fontos, hogy dolgozhatok, különösen mostanában, amikor a színészek foglalkoztatása is megsínyli a válságot. Nincs nagyobb öröm annál, hogy közönség elé léphetek: mesemusicalt rendeztem, készülök egy magyar vígjátékra, s persze, itt a Szécsi-est.

– Milyen pontokon találkozott Gergely Róbert és Szécsi Pál lelke?
– Amikor fiatalabb voltam, kissé zavart, hogy Szécsi Pálhoz hasonlítanak: a megjelenésem, az arcvonásaim miatt sokan véltek külső hasonlóságokat felfedezni közöttünk. Nem is szerettem ezt az állandó összevetést, de a sorsomat, úgy látszik, nem kerülhettem el. Ma már sok minden összeköt bennünket, s öröm, hogy a legenda lelkébe, bőrébe bújhatok. Személyesen már csak a pályája végéből kaphattam ízelítőt, de édesanyám az ő lemezeit is hallgatta. Zaklatott, intenzív életet élt, ez egy időben rám is jellemző volt. Szécsi Pál élete egy hullámzó élet története, de az a tétovázás, ami a sajátja volt, s ha bajban volt, hamar feladta, ez nem áll közel hozzám, én ugyanis küzdő, cselekvő alkat vagyok. Pali élete nem vethető össze másokéval, legenda lett belőle, de soha nem gondolta, hogy így alakul majd a pályája. Depresszióssá tette, hogy az édesanyja kiment Amerikába és itt hagyta őt a testvéreivel. Zavarta egy furcsa, akkor még nehezen kezelhető bőrbetegsége és nehezen tudott csak megbirkózni a hirtelen jött sikerrel is. Valahányszor bajba került, megpróbálta eldobni magától az életet, hatszor kereste a túlvilágon a megoldást, s a hetedik öngyilkossági kísérlete már végzetes volt. A mi előadásunk is ennek a hat öngyilkossági kísérletnek és a hat szerelmének a krónikája.

– Elkerülhetetlen a kérdés: megjelenik-e a Domján Edittel való nagy szerelme is a színen, illetve megszemélyesíti-e valaki az ugyancsak tragikus sorsú színésznőt?
– Radó Denise jeleníti meg drámaian Szécsi Pál hat különböző szerelmét, köztük Domján Editet is. Nem dokumentarista előadás született, a darab írója és rendezője, Pozsgai Zsolt képeket és jellemrajzokat álmodott meg a többi szereplő, Borbáth Ottília, Maronka Csilla és Nádas György közreműködésével. A darabban tizenkilenc Szécsi-slágert énekelek, köztük van a Szeretni bolondulásig, az Adagio, a Két összeillő ember és a Kék csillag is. Az előadás bepillantást enged abba a világban, melyben Pali élt, és segít megérteni élete fontos pillanatait, melyek a drámai végkifejlet felé sodorták.

– Hogyan vélekedett az előadásukról a táncdalénekes nővére, Szécsi Kati?
– Eleinte nem voltunk kapcsolatban, talán nem vette jó néven, amikor a bemutató előtt azt nyilatkoztam, hogy nem szeretnék Szécsi Pál alteregója lenni. Majd egy próbán felhívta Pozsgai Zsoltot, tartsa már a telefonját a színpad felé, mert szeretné hallani, hogyan éneklem az öccse dalait. Éppen az Én édes Katinkámat énekeltem a próbán, – Pali így szólította a nővérét –, s ezután Pozsgai tolmácsolta az üzenetét: megnyugodott, szerinte jó kezekbe kerültek Pali dalai. Amikor pedig találkoztunk, a testvérévé fogadott, s azóta is „tesóm”-nak szólít.

– Néhány éve felröppent a hír, hogy Sándor Pál filmet forgat Szécsi Pál életéről Egressy Zoltán forgatókönyve alapján. Ön játszotta volna a filmbeli Szécsi Pált is?
– Ahhoz a produkcióhoz semmi közöm nem volt. Mészáros Márta viszont felhívott, hogy filmre vinné ezt a darabot, és szeretné, ha abban is én alakítanám Szécsi Pált, de ebből a filmből sem lett semmi.

– Hol lesz látható az előadásuk?
– A budapesti Fészek Klubban, március 28-án 19 órától és másnap, 29-én 15.30-tól. Áprilisban és májusban pedig az ország különböző városaiba is elvisszük a darabot.