Vágó István indiai változata gyűlöli a szegényeket

Indiáról nagyon szép sztereotípiáink vannak: Taj Mahal, szitár zene, Ravi Shankar, magukat rozsdamentes acéllal keresztül döfködő fakírok, mindentudó, borzas hajú, gubancos szakállú jógik és guruk, illetve átszellemült európai és amerikai megvilágosodást keresők, akik kiábrándulva az öreg és új kontinensből, átcsámpáztak Indiába. Oda, ahol a gazdaság éppen feldübörgött, és éppen kezdi kinőni kereteit.

A film erről az utóbbi Indiáról, a mai Mumbai-ról szól. Jamal, a ksifiú (Dev Patal) Mumbai nyomornegyedében nőtt fel, és onnan indul világnak bátyjával, Salimmal. A véletlen úgy hozza, hogy Jamal már mint fiatalember bekerül az indiai Legyen Ön is milliomos! című kereskedelmi műsorba játékosnak. Bizony, mi kis magyarkák szembesülhetünk azzal, hogy hát igen, ilyen a globalizáció. Ugyanolyan széken ül a játékos, mint nálunk ült, ugyanaz a zene szól, mint nálunk szólt, a fények is ugyanazok,  és a műsorvezető is ugyanolyan, csak szerencsénkre a mi Vágó Istvánunknak sokkal intelligensebb karaktert kellett domborítani a hazai milliomosgyártó játékban, mint indiai kollégájának, és Vágónak gyémánt fülbevalót sem kellett viselnie.

De itt már kezdünk is alaposan összekeveredni!

Arról van szó, hogy Jamal eljut a 10 millió rúpiát érő kérdéshez, és jól válaszol. Ezt már a műsorvezető nem bírja, és gyanút fog, hogy valaki súg ennek a fiúnak, mert a nyomornegyedből indulva nem lehet ennyit tudni. Mindenesetre kihívja a rendőrséget, akik el is viszik Jamalt, és lelkesen megkínozzák. Ekkor tárul föl a múlt, hogy egy teahordó fiú a nyomornegyedből honnan tud például olyat, hogy kinek a képe látható a 100 dollároson.

Természetesen gyönyörű, a gyermekkorban szárba szökkenő szerelem végigkíséri a történetet. Jamal és Latika (a szerelem tárgya), illetve a kemény és kegyetlen Salim hármasban szenvedik végig a gyerekkorukat. A gyerekek sorsa aztán a későbbiekben szétválik. Jamal, mint már tudjuk, teahordó fiú lesz, Salim a maffiafőnök jobb keze, Latika pedig ugyanennek a maffiózónak a teljesen kiszolgáltatott nője lesz.

Aztán jön a tévés kvízjáték, és a három ember élete ismét összefonódik. De hogyan is? Nagyon izgalmasan, nagyon látványosan, igen sokkolóan és mégis parányi, hollywoodi romantikával fűszerezve.

Azontúl, hogy a film nagyon érdekes, csak külön örülhetünk, hogy az Oscar-díjat kiosztó ítészek mertek elrugaszkodni a saját hagyományaiktól, és ez a Gettó milliomos kenterbe verte a sztárokkal zsúfolt amerikai tömegtermékeket.