Benkó Sándor dixie-kocsmát nyit

– Megint előállt valami különlegessel?
– A Benkó Dixieland Band ötvenkét éve létezik, s bizony állandó fejtörést jelent, hogy évről évre mivel tartsuk magunk mellett a rajongóinkat. Ez eleinte nem okozott gondot, de az idő múltával egyre nehezebb újdonságokat kitalálni. Bár az utóbbi fél évtizedben könnyen voltunk, hiszen dzsessztörténeti sorozatot indítottunk, s e telt házas koncertjeinkből huszonnégy tv-adás is született, ami már önmagában véve is rendkívüli teljesítmény.

– Ötvenéves fennállásuk megünneplése ugyancsak kézenfekvő volt…
– Valóban. Ugyanakkor fel kellett tennünk a kérdést: hogyan tovább? Elhatároztuk, hogy elővesszük azokat a számokat, amelyek a műfaj eredetéhez híven szórakoztatóak és jól lehet rájuk táncolni. Hatalmas táncparkettet alakítottunk ki, s több százan ropták – nagyon bejött. Persze az idén ezt nem lehet ugyanígy megismételni.

– Mit találtak hát ki?
– Úgy döntött a zenekar, hogy május elsejei koncertünkön csupa olyan számot játszunk, amit tőlünk még nem hallott a közönség. Régi adósságunk például Louis Armstrong La vie en rose, vagy Frank Sinatra Strangers In The Night című örökzöldjének műsorra tűzése – ez most megtörténik. Fellép velünk a százötven tagú Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar, amire szintén nincs példa a mi műfajunkban.

– Kik lesznek a sztárvendégek?
– Hosszú a névsor, így csak egy-két olyan előadót emelnék ki, aki a dixie határain kívülről érkezik. Mága Zoltán hegedűvirtuóz, Orosz J. Zoltán tangóharmonikás és Koós Réka énekes színpadra lépése igazi meglepetés, amint a bendzsó-show is Bényei Tamással, Gáspár Pállal és Nagy Jenővel. Előzenekarból mindjárt kettő is lesz, a Hot Jazz Band és a Police Big Band.

– Nem lehet könnyű ennyi fellépővel egyeztetni!
– Bizony nem. Kétszáz művész lép színpadra Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy irányításával. Valamennyien nagyon elfoglaltak, járják a világot, így a kitűzött tizenöt próba megtartása sem zökkenőmentes.

– Igaz, hogy világrekordra készülnek?
– Hajdanán amerikai mintára nálunk is működtek dixie-kocsmák – például a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol évtizedeken keresztül felléptünk –, most pedig megnyitjuk a világ legnagyobb dixie-kocsmáját. A küzdőtéren három színpad ölelésében sörpultot helyezünk el, megterített asztalokkal, tehát valódi kocsmahangulatot teremtünk. Mindenki szabadon közlekedhet, a táncparketten ötszázan táncolhatnak, igazi buli várható. Hogy senki ne áruljon petrezselymet, szerződtettem százhúsz dzsigolót – hatvan fiút és hatvan lányt –, akik bárkit felkérhetnek a közönség közül.

– Május elseje lévén majálisi hangulat lesz?
– Kimondottan a jó hangulatra helyezzük a hangsúlyt. Aki a ligeti majális után eljön a koncertünkre, nem fog csalódni, nyugodtan kimondhatom, hogy világszínvonalú program részese lesz. Nálunk az időjárás sem számít, hiszen fedett helyen bulizunk. Egyúttal a Magyar Műszaki Értelmiség Napját is megünnepeljük, ami pár éve indult útjára. Mivel a Benkó-koncerteken mindig sok a műszaki értelmiségi, diákok és felnőttek egyaránt, szinte önként adódott az ötlet, hogy május elején a zenekar is bekapcsolódjon ebbe a programokba.

– Ha vége a bulinak, meglehet, máris a következő nagy dobásra gondol. Mivel lehet még előrukkolni?
– Jövőre leszek hetven esztendős, ez pedig alkalmat ad egy kiemelt koncertre. A Benkó Dixieland Band a Művészetek Palotájában különleges produkcióval kedveskedik majd hűséges közönségének. A zenekar több mint félévszázados történetének legkiemelkedőbb számaiból nyújtunk át egy csokrot, régi sikerek és újdonságok egyaránt szerepelnek a kínálatban.

– És a későbbiekben?
– Remélem, a századik születésnapomat is hasonló bulival ünnepelhetjük majd…