Varnus Xavér párviadalra készül

A Művészetek Palotájában soha nem lépett még fel olyan híres és legendás dzsessz-zongorista, mint Jaques Loussier, aki Varnus Xavér 45. születésnapi hangversenyének sztárvendége lesz április 29-én, délután 2 és este 7 órakor. A részletekről az orgonaművésztől érdeklődtünk.

– Régóta ismerik egymást a francia művésszel?
– Ellenkezőleg: sosem találkoztunk. Gyerekkoromban furcsa módon nagyobb hatással volt rám, mint a komolyzenészek. Mindig is végtelenül szerethető bácsinak tartottam, kedvesen még emberbőrbe öltöztetett kecskének is becéztem. Korszakos dolgokat művelt: például ötven évvel ezelőtt, konzervatóriumi növendékként elhatározta, hogy Johann Sebastian Bach műveit dzsessz stílusban adja elő, amit előtte senki nem mert megtenni. Hihetetlen sikert aratott, 30 millió lemezt adott el belőle.

– Emlékszik rá?
– Hogyne! Hat-hét évesen apám ágyán heverészve, kezdetleges kazettás magnómon  naponta többször meghallgattam a feldolgozásait. Amikor a MüPa vezetőivel a születésnapi koncertemről tárgyaltunk, megemlítettem nekik, hogy milyen jó lenne, ha egyszer Jaques Loussier is felléphetne itt. Valaki megjegyezte: akkora sztár, hogy biztosan nem jönne el.

– Ön azonban nem ismer lehetetlent!...
– Bizony nem. Az álmoskönyvek szerint a kapcsolattartásnak van egy borzasztóan egyszerű módszere, nevezetesen a mobiltelefon használata. Még aznap felhívtam Loussier-t, hogy lenne-e kedve Budapesten fellépni. Már-már sokkoló válasz érkezett: persze! Tehát április 29-én eljön, szerencsére aznap nem volt máshol koncertje.

– Mit játszik majd?
– Dzsessztriójával Bach-feldolgozásokat ad elő, én pedig az eredeti változatokat szólaltatom meg. A derék öregúr azonban nem tud róla, hogy nagyszerű barátom nekiült és lekottázta a Loussier-féle legendás anyagot, majd visszaírta orgonára – „megbolondítva” egy dzsessz ütőegyüttessel. Vendégünk tehát önmagát fogja tükörképében látni a színpadon. Valóságos zenei párviadal lesz!

– Remek szülinapi ajándék…
– Igen, én is úgy gondolom. Ilyen luxust utoljára Nagy Frigyes engedhetett meg magának, amikor palotájába rendelte Bachot, aki csak neki játszott.

– Ön pedig Jaques Loussier-t rendelte ide.
– Óriási megtiszteltetés, hogy elfogadta a meghívásomat. Az elmúlt öt évtizedben sok-sok hírességgel zenélt együtt, hogy csak a Pink Floyd, Elton John, Sting és Dave Brubeck nevét említsem. Az ezredfordulón, Johann Sebastian Bach halálának 250. évfordulója alkalmából – az én híres temető-koncertemmel egy időben – Bobby McFerrin társaságában improvizált a lipcsei Tamás-templom előtti téren, húsz méterre a zeneszerző sírjától. Nagyszerű lehetőség, hogy vele együtt szerepelhetek és számomra teljesen új műfajban próbálhatom ki magam.

– Nyilván ő is örül, hogy Varnus Xavérral léphet fel. Nem gondolja?
– Mindennél többet jelent számomra, hogy tudom, az „élő legenda” itt lesz a születésnapomon, és nekem már biztosan van helyem a koncerten.

– És másoknak?
– Zenetörténeti jelentőségű, hogy az esti koncert meghirdetésétől kezdve alig néhány óra alatt elfogytak a jegyek. A nagy érdeklődésre való tekintettel délután két órakor is tartunk előadást, így távolabbi vidékről is eljöhetnek a zenebarátok, sőt a tömegközlekedést is igénybe véve, kényelmesen hazaérhetnek a koncert után. Megkockáztatom: egy évben egyszer akár szabadságot is ki lehet venni ilyen kulturális program miatt. Nagy valószínűséggel Jaques Loussier először és utoljára lép fel nálunk – vétek lenne kihagyni.