Nincs bocsánat

Mentség lehet-e a tudatlanság bármire is? Megváltást hozhat-e a művészet ereje? Lehet-e új életet kezdeni, vagy a jelen és a jövő minden téglája a múltra épül? Van-e olyan bűn, amire nincs bocsánat? Ezek a kérdések tolulnak fel a nézőben A felolvasó című amerikai film láttán - és nem egyszerű az eldöntésük. Mint ahogyan azé sem, hogy tulajdonképpen jó film-e erős kételyekkel, vagy közepes film számos kiemelkedő motívummal.

KultúraUjlaki Ágnes2009. 05. 14. csütörtök2009. 05. 14.
Nincs bocsánat

A történet – Barnhard Schlink regénye nyomán – valójában nem a holokausztról szól, hanem a németek bűntudatáról. (Talán jobb is lett volna, ha nem amerikaiak filmesítik meg.) Tehát: 1958, Németország. A 15 éves Michael (David Kross remeklése) megismerkedik a nála húsz évvel idősebb kalauznővel. Szenvedélyes viszony alakul ki köztük, amit megfűszerez, hogy Hanna kérésére a fiú klasszikus művekből olvas fel az ágyban. Michael beleszeret a szűkszavú, kissé mogorva, egyszerű nőbe, akiben van valami megfejthetetlen titokzatosság. Egy szerelmes nyár után egyszer csak a nő eltűnik. A joghallgató Michael nyolc év múlva látja viszont, egy tárgyalás vádlottjaként. Kiderül, hogy Hanna egy Krakkó melletti láger őre volt, és kétszáz emberélet terheli a lelkét, mert nem engedte ki őket egy égő templomból. És míg a bíró előtt rejtve marad, a fiú számára megvilágosodik a nő másik nagy titka is…
A filmben a különböző idősíkok keresztezik egymást. Legszebben megoldott a kamasz fiú és az érett, hallgatag nő szerelmének nyara. A későbbi időszakban már itt-ott gondunk van a hitelességgel. Hanna például a tárgyaláson már-már a debilitásig naiv. És nehéz elfogadni Michael kitartó szeretetét a háborús bűnös iránt, különösen úgy, hogy a nőben nyoma sincs a bűnbánatnak. A néző a moziból kijőve még napokig rágódik rajta, keresi az érveket pró és kontra – és ez már önmagában jelentős érdeme a filmnek.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek