Brigantyk

 A Becstelen brigantyk című film igazi erénye ennek ellenére sem a látványos akciókban keresendő. A hihetetlenül izgalmas, ennek megfelelően hosszúra nyújtott beszélgetések viszik a prímet, ahol mindenki rejteget valamit, és sosem lehet tudni, hogy ki mit tud és mit vesz észre a másik által elpottyantott, intő jelekből. A Becstelen brigantyk a nagyon kevés olyan film egyike, amelyben az ember sosem tudhatja, hogy mi lesz egy jelenet vége: a szereplők hosszas, udvarias beszélgetés után simán távoznak, vagy éppen halomra lövik, megfojtják, ne adj’ isten faütővel szétverik-e a társal­kodó­partnert. Egy sor, főszereplőszerűen bemutatott, az átlag filmes logika szerint sérthetetlennek gondolt fi­gura rakásra pusztul már a film közepén. Külön jó vicc, hogy az európai nyelvi sokféleség központi szerepet kap: aki nem vagy éppen csak nem megfelelő akcentussal beszél más nyelveket, az bizony számíthat arra, hogy hamarosan keserű sorsra jut. A filmet Christoph Waltz osztrák színész náci detektív alakítása koronázza, aki kedvesen és némileg ügyefogyottan társalgó, gonosz ellen-Columbót alakít – amiért megérdemelten nyerte el Cannes-ban az Arany Pálmát.