Brigantyk

Senki sem várta, hogy Quentin Tarantino II. világháborús opusa történelmi hűségével próbál majd híveket szerezni magának. De arra azért nem számított az ember, hogy a teljes német vezérkar, Hitlert is beleértve, idő előtt halálozik el, hála egy zsidó mozitulajdonos nő, egy vérfagyasztóan kedves náci meg néhány igazi amerikai bunkó ténykedésének.

Kultúra2009. 08. 28. péntek2009. 08. 28.
Brigantyk

 A Becstelen brigantyk című film igazi erénye ennek ellenére sem a látványos akciókban keresendő. A hihetetlenül izgalmas, ennek megfelelően hosszúra nyújtott beszélgetések viszik a prímet, ahol mindenki rejteget valamit, és sosem lehet tudni, hogy ki mit tud és mit vesz észre a másik által elpottyantott, intő jelekből. A Becstelen brigantyk a nagyon kevés olyan film egyike, amelyben az ember sosem tudhatja, hogy mi lesz egy jelenet vége: a szereplők hosszas, udvarias beszélgetés után simán távoznak, vagy éppen halomra lövik, megfojtják, ne adj’ isten faütővel szétverik-e a társal­kodó­partnert. Egy sor, főszereplőszerűen bemutatott, az átlag filmes logika szerint sérthetetlennek gondolt fi­gura rakásra pusztul már a film közepén. Külön jó vicc, hogy az európai nyelvi sokféleség központi szerepet kap: aki nem vagy éppen csak nem megfelelő akcentussal beszél más nyelveket, az bizony számíthat arra, hogy hamarosan keserű sorsra jut. A filmet Christoph Waltz osztrák színész náci detektív alakítása koronázza, aki kedvesen és némileg ügyefogyottan társalgó, gonosz ellen-Columbót alakít – amiért megérdemelten nyerte el Cannes-ban az Arany Pálmát.

 

Ezek is érdekelhetnek