Romák és cigányok

Persze, mindig van a butaságnak és meggondolatlanságnak utánpótlása. De aztán olyan végletekbe is esnek, hogy például a műsorvezető rászól beszélgetőpartnerére: nem cigányt kell mondani, hanem romát. Ezúttal az sem ijedt meg, hanem kioktatta az arrogáns műsorvezetőt: a romák bizony óriási többségben cigánynak nevezik magukat. S ez valóban így van.

Mindenesetre a tévések gyakran tévelyegnek az ízlés útvesztői¬ben. Semmi bajom a Bódi házaspárral, a talpraesett Margó asszony még szimpatikus is, az Aranyesőre meg igazán jól lehet mulatni. De hogy Bódi Guszti infarktusának minden pillanatát megosztják a nézőkkel, igencsak aránytévesztésre utal. Hogy Margó asszony miért hívta oda a tv2-t ura infarktusának másnapján az intenzív szobára, az ő dolga. De hogy azóta is reggel-este ezzel kelünk, ezzel fekszünk, sokallom. Közben pedig nézhetjük ugyanazt a Gusztit esténként a Celebműszakban, hogyan takarít kényes-rátarti cigány férfi létére. Tudjuk persze, hogy felvételről megy, de a tv2 oly sokadszorra bizonyítja, hogy jó ízlés dolgában sok pótolnivalója van.

Mindeközben Joshi Barat – meg az RTL Klubos Mónika – délutáni műsorai annyit tesznek a rasszizmus érdekében, amennyiről csak ábrándozhatnak a Magyar Gárda tagjai. A romákat a lehető legrosszabb oldalukról mutatják be. Ami kultúrájukban a legvonzóbb: a gyermekszeretet, az öregekkel való törődés, a vidámság, a muzikalitás, annak itt nyoma sincs. De minden van, amit róluk a többségi társadalom nagy része feltételez, minden azt erősíti. Nem értem, hogy néhány kritikuson kívül miért nem szúr ez szemet másoknak, például a cigány értelmiségnek, roma vezetőknek, emberjogi harcosoknak.

És most mégis a fentiekben legsárosabb tv2-nek köszönhető egy riport, amely felülírja az összes előítéletet. Hadas Kriszta a Naplónak készített egy anyagot Uszkáról, az ukrán határ menti kis szabolcsi faluról. Majdnem minden lakos roma, segélyekből is élnek. És szorgalmas munkából. A falura leginkább a „takaros” jelző illik, a porták rendezettek, csinosak, virágosak, tiszták. A gyerekek óvodába, iskolába járnak, jól öltözöttek, rendben vannak. A felnőttek is. Nincs részegeskedés, nincs bűnözés, nincs ellenségeskedés. A megfejtés: mindenki egy keresztény közösség tagja, nemcsak hallgatja az igét, hanem aszerint is él. No, lám.