Egy sötét korszak szomorú lenyomatai

Az egykori állambiztonság körülbelül 4600 irat­folyóméternyi anyagát őrzi és kezeli az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Ez annyit jelent, hogy ha a lapokat gondosan egymásra fektetnénk, akkor egy 4,6 kilométer magas irattornyot kapnánk – magyarázta Göncz Balázs, az ÁBTL mun­katársa. Olyan dokumentumok ezek mind az 1944 és 1990 közötti időkből, amelyek nem jogszerűen keletkeztek, egy sötét korszak szomorú lenyomatai.

Az Eötvös utca 7. szám alatti műemlék épületben alapította meg 1945 után Péter Gábor az ÁVO elődjét, a Politikai Rendészeti Osztály budapesti tagozatát, utána itt működött az ÁVO Útlevél Osztálya, majd 1957-től az Újpesti Dózsa Sportegyesület elnöksége. Az épület a rekonstrukciót követően 1999 májusától a Történeti Levéltár székházaként működik.

A levéltár kiemelt feladata az 1990 előtti titkosszolgálatok történetének feltárása és bemutatása, az információs kárpótlás biztosítása. Célja, hogy a kommunista diktatúra politikai rendőrségének működését ismertté és érthetővé tegye. 

Visszatérve a 4,6 kilométernyi iratanyagra: Göncz Balázs az eredeti magyar dokumentummennyiséget 10-15 kilométernyire becsüli, csakhogy 1956-ban megsemmisítették a korábbi jogtalan működés bizonyítékait, a hatvanas években a koncepciós anyagokat, és a rendszerváltás előtt is őrült tempóban kezdték bezúzni a terhelő iratokat a düledező politikai rendszer kiszolgálói… Ezzel szemben a keletnémetek úgy 110, a románok 20-22, a csehszlovákok 20 kilométernyi titkosszolgálati anyaggal bírtak a múltjukról.

A kulturális örökségünk hétvégéjén a szabadulószobában leleplezhettünk egy titkos ügynököt. Egy ügynöki beszervezés folyamatát mutatta be az oktatójátékfilm: a főszereplő kártyaadósság miatt útiszámla-hamisítást követ el, ezt kihasználva veszik rá, hogy jelentsen az „ellenségről”. Képet kaphattunk a politikai rendőrség működéséről a levéltár anyagán (mintegy 240 ezer dosszié, több mint 6 millió digitalizált oldal), a korabeli nyomozások során lefoglalt tárgyakon keresztül. Beszédesek a hálózati személyek kettős életét feljegyző 6-os kartonok, a szöcske névre keresztelt, fényképe­zőgé­pet-állványt-lámpát rejtő bőrönd, a T (találkozási) és a K (konspirációs) lakások kulcsai – például a Salamon fedőnevű lakást a III/III. Csoportfőnökség katolikus egyházzal foglalkozó részlege használta 1971-től egészen a szervezet megszűnéséig, 1990-ig.