Akár egy szuperhős

Nagyapjától tanulta az első trükköt. A varázslatjáték ámulatba ejtette az ak­­kor hatesztendős kisfiút. Csillapíthatatlan érdeklődése okán karácsonyi ajándékként megkapta az első bűvészdobozát. A kezdő készlettel: pohárgolyókkal, karikákkal, kártyalapokkal szüntelen gyakorolt; mutatványaival szórakoztatta a családját. De igazán az indította el a profi bűvésszé válás útján, hogy látta Hajnóczy Soma mára kétszeres bűvészvilágbajnok produkcióját egy televí­ziós műsorban. 2009-ben személyesen találkozhatott példaképével, napjainkban pedig már gyakran együtt lépnek színpadra.

Gimnáziumi tanulmányai mellett tudatosan, szorgalmasan építette bűvészpályáját. Szakmai szemináriumokra, bemutatókra járt, amelyeken idővel maga is részt vett előadóként. Magánórákon tanulta a szakma fortélyait neves elődjétől, Molnár Gergelytől. Mellette szívesen segédkezett Soma műso­rain, versenyeken, amelyeken értékes tapasztalatokkal is gazdagodott.

A jó visszajelzések bátorították, hogy megmérettessen. 2009-ben indult el az első hazai versenyén, amelyen a következő évben első helyezett lett junior kategóriában. Sikere megerősítette őt abban, hogy ez az útja. Beszédesek a további eredményei is: tarolt Olaszországban, Szlovéniában, és az ausztriai bűvészversenyen háromszor állt a dobogó legfelső fokán, hogy csak néhányat említsünk a sokból. De a legnagyobb célja máig az, hogy példaképéhez hasonlóan viselhesse a világbajnoki címet.

Már fiatalon megélt a szenvedélyéből. Másik mentora, a mára kollégájává vált Kelle Botond (aki egyébként az Illúzió Mesterei országos produkció szervezője) átadott neki gyermekzsúros fellépéseket, és Krisztián örömmel vállalta el. Mellette a családja, barátai arra biztatták, hogy szerezzen egy biztos szakmát. Programozóként végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2018-ban. Nem vált kárára a befektetett idő és energia: a főiskolai évek alatt műszaki, gazdasági szemlélettel gazdagodott, hozzáállást és kitartást tanult.

Négy év háttérmunka után 2019-ben felkérték, hogy csatlakozzon az ötödik Illúzió Mesterei szuperprodukció tagjaihoz. Boldogan vállalta, a lehetőség jó lendületet adott a karrierjének. Kollégáival – akik között akadnak színpadi illuzionisták, mentalisták, humor-, kártyatrükkös bűvészek – évi ötven-hatvan helyszínen fellépnek, a fővárosban és országszerte vidéki nagyvárosokban. Három csapatuk váltásban ad elő háromévente ugyanott, mindig némileg megújítva a műsorszámot.

Egyszerű eszközökkel, kártyákkal trükközve, pingponggolyókat és Rubik-kockát mesterien­ forgatva csempész varázslatot a színpadra. A labdákkal történő játékán már nyolcéves kora óta dolgozik, amely idő alatt érett, csiszolódott a műsorszáma, finomodtak mozdulatai. Az előadás megújításaként folyton cserél apróbb kinézeteket, lábmozdulatokat, változtat kéztartáson, vagy új elemmel gazdagítja a produkcióját.

A jól előadott műsorszámhoz kell koncentráció, kellő gyakorlat, mert azt a közönség előtt könnyedén, mosolyogva kell bemutatnia. Ezért a hétköznapjait az teszi ki, hogy próbálja a produkcióját, videóra véve visszanézi, így tökéletesíti a mozdulatait. A kézügyesség mellett a munkájához szükséges testtudatosság, jó zenei és ritmusérzék; tudni és érezni kell, mi mutat jól a színpadon.

„A bűvészet valódi művészeti ág. Amit csinálunk, olyan, mint a színház: jelmezt öltünk, a varázsló szerepébe bújunk” – mondja a tehetséges ifjú, aki 28. életévével az említett szakmai társulat legfiatalabb tagja. Szerinte komoly mondanivalója van az előadásainak. A Rubik-kockás mutatványával, amikor egy színpadra hívott néző a segítségével varázsütésre kirakja a játékot, azt üzeni: semmi se lehetetlen, gyakorlással és kitartással bármire képesek lehetünk a műsorban, úgy a hétköznapokban is.

Megjegyzi, hibák előfordulhatnak az előadásban hosszú évek után is. Mentálisan át kell lendülni – jegyzi meg bölcsen –, főleg, amikor a délelőttit egy esti fellépés követi.

Akadnak tarsolyában vicces történetek is, például, amikor a nézők közül pont egy német nyelvű férfit sikerült a színpadra hívnia. De játékos könnyedségével, kedvességével, profizmusával szerencsésen megoldotta a váratlan helyzetet. A közönségen nagyban múlik a műsor hangulata. Euforikus és megható érzés, amikor az előadása után csaknem ezerötszáz néző felállva, vastapssal fejezi ki a tetszését.

Születésnapi, céges, esküvői rendezvényeken rendszeresen fellép, de a színházi színpad igazán az ő terepe. „Amikor beállok a függöny mögé, becsukom a szemem, ráhangolódom a műsorra, és egyszeriben lelkileg megérkezek. Határozott léptekkel kisétálok a közönség elé, megállok, lelassul a pulzusom és belevágok” – részletezi az akkori érzéseit, libabőrösen. Boldoggá teszi, ha örömöt szerez a trükkjeivel, és az emberek még napokig azon nosztalgiáznak: vajon hogyan csinálta a bűvész?

Sokáig csak a világbajnoki cím elnyerése lebegett szemei előtt. Most is kecsegteti a siker, a világjárás, de jelenleg inkább itthon szeretne maradni, családot alapítani, gyermeket vállalni. Persze mellette folytatja tovább a szenvedélyét, a másik életét, amikor szuperhős bőrébe bújva a színpadon mosolyt varázsol az arcokra.