Jókai a színpadon

Már írói pályája elején színpadi babérokról álmodozott Jókai Mór (1825–1904). Az 1850-es években színikritikusként a múlékony színészi játékot próbálta megörökíteni, Kakas Márton álnéven írt ironikus cikkei a nézőket nevelték. „Mindig is jobban vágyott színpadi sikerekre. Zajos diadalokat szeretett” – írta róla Mikszáth Kálmán az idősebb pályatárs halála után megjelent, Jókai Mór élete és kora című művében. 

Színdarabjai anno sikerrel szerepeltek a Nemzeti Színház repertoárjában. A teátrumban 1846-ban a mindössze egyetlen alkalommal előadott, Két gyám című népszínművével debütált. 

Az igazi sikert egyértelműen az 1883-ban bemutatott saját adaptációja, Az arany ember hozta meg az akkor már majdnem 60 éves írónak, hogy aztán a darab mintegy ötven éven keresztül szerepeljen a Nemzeti Színház műsorán (csak az első hangosfilm-változat megjelenése után került le onnan). Az arany ember akkor most regény és dráma is?! Igen, ugyanis Jókai – miközben számos vadonatúj színpadi művel gazdagította a magyar irodalmat – saját prózai munkáiból is többet dramatizált: 1853 és 1894 között tizenegy saját elbeszélésének és regényének írta meg a színpadi változatát, amelyek zöme a fővárosi és a vidéki színpadokat egyaránt meghódította. Alkotásait az operától és az operettől a népszínművön és a drámán át a vígjátékig a műfaji sokszínűség jellemezte. 

Visszatérve Az arany emberhez: a Nemzeti társulatának legkiválóbb erői szerepeltek Paulay Ede rendezésében; Timár Mihályt Nagy Imre, Noémit Márkus Emília, Teréza mamát Jászai Mari alakította. A jelmezeket Jókai instrukciói szerint válogatták össze. A színművészek a bemutató után egy fotóalbummal kedveskedtek az írónak, amibe az előadás szinte valamennyi szereplőjének jelmezes fényképe bekerült. Ez a fotósorozat is látható az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint a Pesti Vigadó együttműködésében életre hívott kiállításon, ez utóbbi helyszínen. A Nekem is volt életem a deszkákon című tárlat Jókai Mór színházi világát mutatja be, az író születésének 200 éves jubileuma előtt tisztelegve. Kurátorok: Huber Beáta, Kiss Erika Zsuzsanna és dr. Bodolay Géza. 

Még Az arany embernél is nagyobb sikert, nem túlzás, hogy világsikert ért el A cigánybáró, Johann Strauss operettje, amelynek szövegkönyve a Szaffi című Jókai-novella alapján készült. Történelmi tragédiái közül A szigetvári vértanúk futott be hosszabb szériát: Zrínyi és a várvédők tragikus története az 1860-as évektől egészen a század végéig kedvelt darabja volt a fővárosi és a vidéki színpadoknak, jeles évfordulókon gyakran elővették. A kiállítás legkorábbi fényképe 1873-ból, éppen ebből az előadásból való: Bercsényi Bélát ábrázolja Zrínyi szerepében. 

A tárlat tablóin olvasható szövegeket kéziratok, színlapok, li­tográfiák és fotók illusztrálják; ezeket az író hol emelkedett, hol humoros-ironikus, ma is elgondolkodtató szövegei kísérik. A magyar színjátszás csaknem egy évszázadát felölelő, kordokumentumként is hiteles felvételeken mások mellett láthatjuk Márkus Emíliát Evilaként, Egressy Ákost Ali Csorbadzsiként, Beregi Oszkárt Tímár Mihályként. Krisztyán Tódort Sztankay István, Haynaut Görbe János, a Baradlay testvéreket pedig Benedek Miklós és Tordy Géza kelti életre. 

Az írófejedelem ötvenéves jubileumát 1894-ben az egész nemzet ünnepelte, a Vigadóban rendezett estélyen számos magas rangú vendég és kiválóság fejezte ki elismerését. A helyszín több mint 130 évvel később ugyanaz, a fókusz pedig Jókai izgalmas színházi világa – drámaíró tevékenysége mellett fókuszba állítva a ma is élvezettel olvasgatható humoros-ironikus, olykor szarkasztikus színházi kritikáit.