Utcaszínház a javából!
Immár hetedszerre, mostantól ingyenes belépéssel tért vissza a varázslatos Bondoró Nemzetközi Utcaszínház Fesztivál a Balaton partjára. Almádiban június 27–29. között a művészet, a zene, a cirkuszi hangulat és az önfeledt szórakozás találkozott.
Forrás: Mask Bureau
Forrás: Mask Bureau Gyerek- és családi programok sokasága várta az északi parti városba érkezőket. A Bondoró az utcaszínház minden műfajának képviselőjét felsorakoztatta: voltak többek között mutatványosok, bábosok, pantomimesek, gólyalábasok, muzsikusok, és senki nem tért haza éhesen, szomjasan vagy vásárfia nélkül. Az Öregpark mellett új helyszíneken is felbukkantak a fellépők, akik színes kavalkádot varázsoltak Almádi utcáira, tereire és a kánikulában csábító árnyas parkjaiba.
Bartók és Beethoven dzsesszesítve
A Sárik Péter Trió az elmúlt években Magyarország egyik legmeghatározóbb dzsesszzenekarává vált. Sikerük egyik záloga, hogy mindhárman – Sárik Péter (zongora); Fonay Tibor (basszusgitár, bőgő); Gálfi Attila (dob) – nagyon nyitott, sokoldalú muzsikusok, így a közönség sokkal szélesebb rétegét szólítják meg. A tagok munkásságát számtalan kitüntetéssel ismerték már el, koncertjeik hangulata sokszor inkább pop- vagy rockkoncerthez hasonlatos, még akkor is, ha a Zeneakadémián, a legkomolyabb koncerttermekben vagy éppen Balatonalmádi városközpontjában, a szökőkút mellett játszanak, a csillagok alatt. Ezúttal a 2016-ban megjelent, zajos sikerű, Beethoven műveit feldolgozó lemezükről, majd az ezt követően debütált, szintén zseniális Bartók-albumról játszottak, mindkét szerzőhöz a legfinomabb érzékkel hozzányúlva és dzsesszesítve – lehetetlen nem rajongani értük!
A programban szerepelt többek között a BAB Társulat Fenevadak című előadása; János vitéz történetét mutatta be Boka Gábor Színháza, valamint fellépett a Taurin Cirkuszcsoport is, amelynek tagjai Mirror Men című sétáló attrakciójukon túl kosztümös, maskarás mutatvánnyal is készültek. A zenei palettát árnyalta a Mr. Firehand & Jumping Matt, azaz Pribojszki Mátyás és Dániel Balázs duója, továbbá a Crazy Daisy Jug Band és az A La Gainsbourg duó is, amely a francia sanzon megújítójaként számon tartott Serge Gainsbourg slágereit és kevésbé ismert dalait értelmezi újra. Mesekoncertet adott az amerikai származású Danny Bain és Ágoston Béla is.
Néhány produkció idén először úgynevezett kalapozásos finanszírozással érkezett a fesztiválra. A „kalapos fellépők” nem fix gázsiért, hanem a közönség közvetlen támogatásáért léptek fel: a néző maga dönthette el, mennyit ért számára az élmény, a nevetés, a meghatódás vagy az a varázslatos pillanat, amikor újra gyereknek érezhette magát. A kalapozás műfaja egyébként egy nemzetközi művészeti hagyomány, amelyben a közönség aktív részese – nézője és akár szereplője is – lesz az előadásnak; ez az őszinte, közvetlen kapcsolat az, ami igazán különlegessé teszi az utcaszínházat. Amikor a kalapba pénzt dobunk, nem csupán az adott produkciót támogatjuk, hanem egy egész közösséget és egy olyan művészeti formát, amely a szabadságot, kreativitást helyezi az első helyre. A hagyományokhoz híven a vasárnapi záró felvonulást követően a Bondoró főnixmadara ismét lángra kapott, hogy jövőre hamvaiból újra feléledhessen és visszatérhessen.
Nagy sikert aratott a Furulyás Palkó
Igazi vásári kavalkád várt ránk Berta János békéscsabai vándorkomédiás Furulyás Palkóról szóló, „kalapozós” előadása során. A klasszikus történet sok humorral és garantált kacagással, leleményes ötletekkel és kellékekkel, na és persze az elmaradhatatlan furulyaszóval elevenedett meg. Interaktív műsorában gyermekek és felnőttek segítségére is számított, így egyedi módon kelt életre a jól ismert népmese.
„A Furulyás Palkóval úgy hat órán keresztül tudnám szórakoztatni a közönséget, de igyekeztem 30 percbe sűrítve, egy felvonásban elmondani. Nagyon szeretem a magyar népmeséket, mert azokban az élet minden fontos eleme benne van: a születés, a halál, a nap, a hold, a Jóisten. Ezenkívül minden olyan érték szerepel, amiből lehet tanulni és a jó úton haladni” – fogalmazott a vándorkomédiás, aki korábban a békéscsabai Napsugár Bábszínházban játszott nyolc évig, ott kiváló rendezőktől tanulhatott. A szórakoztatás több műfajával is foglalkozott, éveken át járt ki Grazba; különböző fesztiválokon szerepelt, valamint, az utcán pantomim-előadásokat is tartott. „Nagyon szeretem a mesébe behívni a közönséget, a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. A mostani előadásba 9-10 embert invitáltam, és nagy kedvvel álltak be. Az általam űzött műfajnak a közös játék az öröme: az alaptörténet mindig formálódik, hiszen mindig más a közönség, más a helyszín. Olyan ez, mint maga a magyar népmese, ami szájról szájra járva folyton alakult, a mesélő szájíze szerint. Elképesztő sztorik jönnek ki néha, van úgy, hogy elkezdem valahol, és már egész máshol járok, aztán próbálok visszatérni az eredeti vonalhoz. A lényeg, hogy a végén Furulyás Palkó elnyerje a királylány kezét és a királyság felét, vagy tán az egészet.”
