Porból lett szabadság

Fesztiválokból szerencsére nincs hiány nálunk, olyan széles a paletta, hogy tényleg mindenki megtalálhatja a saját ízlésének, érdeklődésének, szubkulturális és társadalmi helyzetének valót. Zene, sztorik, nosztalgia és sok humor – Csizmadia Attila Topolánszky Tamás Yvan társrendezővel közösen készített dokumentumfilmje bemutatja a szinte hungarikumnak számító magyar fesztiválok mögött húzódó emberi történeteket, és elénk tárja, hogyan épülhetett általuk a porból szabadság. 

A film a mai napig nagyágyúnak számító Sziget Fesztivál történetével indul, ami nagyjából azonos a magyar fesztiválipar első lépcsőfokával is. A rendszerváltás utáni Magyarországon egy magára maradt fiatal nemzedék kereste a szabadság új formáit. 1993-ban, egy poros óbudai réten megszületett a Diáksziget – ma Szigetként ismeri a világ –, amely egy valódi hiányérzetből született: létrehozni egy helyet, ahol a kreativitás, az új irányvonalak és a felszabadultság egyszerre lehetnek jelen. Ezért, ma már teljesen elképzelhetetlenül, ambiciózus fiatalok önszerveződő módon, a profizmust lelkesedéssel pótolva elkezdtek megszervezni és létrehozni egy saját fesztivált. 1994-ben a második, az Eurowoodstockként elhíresült Sziget meghozta az áttörést is, ami nemzetközileg is nagy sajtóvisszhangot váltott ki, és a kezdő évek többmilliós mínusza ellenére óriási siker lett. 

Az 1990-es évek a magyar fesztiválvilág aranykorának számítanak, a kísérletezés terepe, az „ártatlanság időszaka”, amikor sorra jöttek létre olyan kezdeményezések, mint Márta István és Kapolcs jóvoltából a Művészetek Völgye, vagy éppen Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert kitartó munkájának eredményeként a Volt Fesztivál, később a Balaton Sound, a Strand Fesztivál és a SopronFest. 

A Fesztiválország nemcsak a gombamód szaporodó lehetőségekről szól, hanem arról is, ahogyan a 2000-es évekre a piaci logika és a profitkényszer vált az el­sőd­leges szervezőelvvé a fesztiválok világában. Ezt persze lehet úgy is magyarázni, hogy a fiatalok szórakozására teljesen lecsapott a kapitalizmus, de úgy is lehet értékelni, a ­piaci verseny hozzájárult ahhoz, hogy egy sokkal modernebb, látványosabb és strukturáltabb tere nyílhasson meg a zene és a kultúra ünnepének. 

A zenés dokumentumfilm tulajdonképpen egy körképet ad a magyar fesztiválpiacról és arról, hogy mennyire sokféle fogyasztói igényt képes kiszolgálni ez a kis ország. Aki nemzetközi léptékű fesztiválra szeretne menni, annak ott van a Sziget, akik inkább egy családiasabb, művészibb-alternatívabb fókuszú fesztiválon érzik jól magukat, azoknak adott a Művészetek Völgye, a Fishing on Orfű, de akit a metál vagy éppen a spiritualitás vonz, garantáltan ők sem maradnak események nélkül. 

A zenés mozifilm alkotói 2024 nyarán végigjárták a legikonikusabb magyar könnyűzenei fesztiválokat, hogy bemutassák mindazt, ami a nagyszínpad fényében és a backstage árnyékában történik. A hangosan ugráló tömeg energiájától a szervezők dilemmáin át a zenekarok kulisszatitkaiig minden részlet kirajzolja, miért lett a fesztivál a szabadság egyik legerősebb szimbóluma. 

Filmnézés közben elmerülhetünk a magyar fesztiváluniverzumban, és többek között Gerendai Károlytól, Lobenwein Noresztől, Fülöp Zolitól, Márta Pistától és Müller Péter Sziámitól megtudhatjuk, mitől lüktet a nyár. Látjuk, hogyan buliznak tömegek a legnagyobb slágerekre Beton.Hofival, Sisivel, a Margaret Islanddel, a Blahalouisianával és a Pogány Indulóval; megismerjük például Lovasi Bandi, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby vagy Soma Mamagésa legizgalmasabb fesztiválkalandjait. 

Ma Magyarországot Európa fesztivál-nagyhatalmaként tartják számon. Csizmadia Attila filmje azt az utat követi végig, mit jelentett, mit jelent ma együtt bulizni. Ugyan szóba kerülnek olyan komoly témák, mint a Covid és a gazdasági válságok, amik elkezdték felemészteni a fesztiválok világát is, de „idő­hiány” és a téma nagysága miatt sajnos teljes áttekintést nem kaphatunk az iparágról. 

A film erénye, hogy nem pusztán nosztalgia: párbeszédet teremt generációk között. Kiderül, mit jelentett a fesztiválhangulat a kilencvenes évek fiatalságának, és mit jelent a mai Z generációnak. Miért térnek vissza újra és újra a negyvenesek és ötvenesek, és miért keresik a húszas éveikben járók ugyanazt az élményt?