Anekdoták az opera világából

Operaházunk főbejárata mellett a legnagyobbjaink mészkő szobraként Erkel Ferenc (1810–1893) és Liszt Ferenc köszönti az ide érkezőket – Stróbl Alajos alkotásaihoz maguk a zeneszerzők is modellt ültek. A Gyuláról, zenészcsaládból származó Erkel korának európai divatját – az olasz és francia romantikus operát – ötvözte a magyar dallamvilággal, és ezzel megszületett a magyar nemzeti opera műfaja. Első nagy sikere, a Bátori Mária (1840) még erősen bel canto hatású volt, de a Hunyadi László már a népzenei ihletésű magyar hősi opera előképe lett. 

Bemutatóján, 1844. január 27-én a pesti Nemzeti Színházban a karmesteri pulpituson maga a zeneszerző állt. Az opera szövegkönyvét Egressy Béni írta 1841-ben. A legenda szerint a megzenésítés lehetőségét Bartay Andrásnak, a Nemzeti akkori igazgatójának akarta felajánlani, azonban az utcán – az iratköteggel a hóna alatt – összetalálkozott Erkellel, aki beleolvasott a librettóba és egy­sze­rűen­ zsebre rakta. Néhány hónappal később elkészült az opera vezérmotívumaival, a komponáláskor itt már az olasz és francia minták követése mellett felhasználta a magyar verbunkos zenéjét is. A Hunyadi László a kritikusokat akkor megosztotta, de a közönség azonnal a szívébe zárta. A Nemzeti történetének legsikeresebb operája lett, összesen 238 előadást élt meg. 

A Bánk bán pedig mindmáig a magyar zenés színpad alappillére, politikai és erkölcsi dilemmái ma is érvényesek. Igaz, amikor az ősbemutatója volt 1861. március 9-én a Nemzeti Színházban, az akkori közönség és a cenzúra még nem tudott mit kezdeni a politikai allegóriával – a darab igazi diadala csak évtizedekkel később jött el. 

Mivel a fő-zeneigazgató Erkel Ferenc nem készült el azzal az operával, amelyet a Magyar Királyi Operaház megnyitójára rendeltek tőle Szent István királyról, a „vészforgatókönyv” szerint a Bánk bán csendült fel 1884. szeptember 27-én. De csak az első felvonás (most is Erkel vezényelt)! Merthogy a másodikban meggyilkolják a magyarok Gertrudist, az idegen királynét, és elhangzik a híres Hazám, hazám kezdetű ária – ezt a részt, tekintettel a díszpáholyban helyet foglaló I. Ferenc József császárra, a bécsi udvar „protokollosai” nem engedélyezték. Majd a Hunyadi László nyitánya és a Lohengrin első felvonása következett. 

Erkel nemcsak zeneszerzőként, hanem intézményalapítóként is maradandót alkotott. 1853-ban létrehozta a Filharmóniai Társaságot, amely a mai Nemzeti Filharmonikusok elődje; 1875-ben pedig Liszt Ferenccel együtt életre hívta a Zeneakadémiát. Liszt volt az intézmény első elnöke, Erkel pedig az első igazgatója, egyben a zongora és zeneszerzés szigorú, de inspiráló tanára is. 

De vissza az operához, pontosabban a Magyar Állami Operaházhoz! Egy korábbi beszélgetésünk során Ókovács Szilveszter főigazgató úgy fogalmazott: a több mint 140 évvel ezelőtt Ybl Miklós tervei alapján, neoreneszánsz stílusban készült épület méretét tekintve felső középkategóriás csúcsmodell, autók közt a VW Passathoz hasonlítja – stílusában, hangulatában viszont vitán felül az egyik legszebb a világon, tehát e tekintetben inkább mégis Bentley. 

A főigazgató kedvence a Királylépcső, ahol Ybl nem félt hatféle márványt ötvözni a fejedelmi összhatás érdekében. A hetven felé járó építész személyesen tervezte meg a ház több mint kétezer kilincsét, egyenként a kép- és tükörkereteket. „Amikor egyszer reklamált egy nézőnk, miért újítottuk meg a Hunyadi Lászlót, visszaírtam: ön sem lúdtollal írta ezt az üzenetet, hanem e-mailben küldte el. Az opera sem maradhat formalinban konzerválva, az újra elővett darabokat újra kell csomagolni. Sőt, a néző egyre szomjasabb a látványra, hiszen a filmek trükkvilágában nő fel. Márpedig az opera egy látványos, macerás, drága, az »itt és most« varázsára építő műfaj.”