Moncsicsitől a Skála Kópéig

Izgatott Télapó-várás, fenyőünnepre készülődés, szilveszteri házibuli és farsangi jelmezes felvonulás – ezek a jeles események adták a téli ünnepek ritmusát azok számára, akik az 1970–80-as évek Magyarországán éltek, nőttek fel. A hagyományok és a politikai rendszer kultúraformáló szándékai egyszerre voltak jelen, vegyük példaként az ajándékozó személyét: a nyilvános ünnepségekre a Télapó érkezett, december 6-ra virradó éjszaka az otthonok egy részében a Mikulás töltötte meg az ablakokba kitett kiscsizmákat, a karácsonyfa alá számos családban a Jézuska vitte az ajándékot, a hírekben pedig időről időre feltűnt a szovjet-orosz Gyed Maróz alakja. 

A szocialista hatalom ugyan igyekezett, de nem sikerült a vallási tradíciókkal rendelkező ünnepeket maradéktalanul vidám, tömeges, világi eseményekké formálni. A reklámok, a kirakatok és a vásárok a boldogságot hirdették, miközben a legtöbben sorban álltak a legkisebb ajándékért is, lévén hiánygazdaság. 

A hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát a kiállítás kivilágítható installációs elemein egykor közismert, ikonikus tárgyak, ünnepi kellékek, csomagolóanyagok, játékok és nyomtatványok idézik fel: a Csemege-kosártól a „babaarcú szőrös majmocska” Moncsicsin, a „mindent lefőző” kuktán, a jellegzetes dobozú zselés szaloncukron, a Remoskában készült karácsonyi menün és a Bizományi nercbundáin át az Orion műszaki termékekig. Ezek ma már sokak számára mosolyfakasztónak tűnhetnek, de anno az ünnepi időszak vágyott csodáit jelentették. 

A korszak nagy eseménye volt a Skála Nagyáruház megnyitása a fővárosban 1976-ban, addig sosem látott külföldi árucikkeivel. Pesten 1984-ben adták át a Skála Metrót, erősítve az addigra országos üzletlánc népszerűségét. Reklámarca, Skála Ági, azaz Komjáthy Ágnes számos plakáton, naptáron mosolygott vissza a vásárlókra. Az áruház kabalafigurájának, Skála Kópénak a tévéreklámban unalomig ismételt dalocskáját szinte mindenki fújta: „Én vagyok a Skála Kópé, reklámom a Skála Coopé, a szívem mindig a vásárlóké.” 
A Tisza Cipőgyár új logós sportcipője a hetvenes évek elején aratott hatalmas sikert, ahogy a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat Trapper farmerja is, amely karácsony táján pillanatok alatt elfogyott a boltok polcairól. A plakátok – a tárlat kurátorainak, Veress Kinga és Jenei Gabriella főmuzeológusoknak köszönhetően – megidézik azt is, hogy a Caola vállalat megújuló lendületet vett a nyolcvanas években és bővítette kínálatát: ekkor indította útjára a Mystic, a Derby, az Ocean, a Gabi, a Baba és a Hófehérke termékcsaládjait. A kamasz lányok szemfüles szülei elégedetten tették a fa alá a megszerzett Mystic csókálló rúzst a Fabulon Tini Tonikja mellé. 

Az ünnep ízeit és étkezési szokásait is egyszerre formálták a hiány­gazdaság kihívásai és a családi hagyományok. A húsok magasabb ára és a szűkösebb választék miatt gyakran került konzerv, előfőzött káposzta vagy félkész termék az asztalra, de a klasszikus ünnepi receptek (halászlé, töltött káposzta, bejgli) rangja megmaradt. Ekkoriban már széles üdítőital-kínálatból lehetett választani: a Coca-Cola és a Pepsi mellett ott sorakoztak a polcokon a Traubisoda és a Márka, a Jaffa szörp és a Sztár Narancs üvegei is. 
A tévékészülék elterjedésével a plakát jelentősége fokozatosan háttérbe szorult, és a szerepet a reklámfilmek vették át. Ezek fontos eszköze volt a humor, a fülbemászó szlogen és versike – a hatalom urai az áruhiányból eredő feszültséget ezzel a könnyed, derűs hangvétellel is igyekeztek oldani.