Ki bírja tovább?

Az idei év döntő kérdése minden ügyben, hogy kié a kockázat és ki fizeti az árát. A Donald Trump vezette Egyesült Államok 250. évfordulóját ünnepli, és a világ kénytelen alkalmazkodni Washington egyszerre béketeremtő és felforgató logikájához. A Fehér Ház számára a külpolitika tranzakciók sora: ahol gyors eredményt érhet el, ott nyomást gyakorol, ahol elnyújtott és költséges a konfliktus, ott hajlamos hátrébb lépni. Ez 2026-ban próbára teszi a 2025-ben létrejött törékeny fegyvernyugvásokat is, mivel hiába vannak megállapodások, ha hiányzik a részletes menetrend és a politikai utómunka. Ennek Latin-Amerika ihatja meg legközelebb a levét, ahol számos választás várható az idén. 

Nyugtalan békék éve 

Európában az ukrán kérdés a legnagyobb törésvonal, amely mentén minden belpolitikai villongás, költségvetési vita és biztonságpolitikai bizonytalanság felszínre kerül. Négy évvel a teljes invázió után is kérdéses a béke. Ukrajna gazdasági problémákkal és technoló­giai versennyel küzd, amely ma a drónok elfogásáról és a mélységi csapásmérésről szól. Oroszország fejleszt és erősödik a „ki bírja tovább” logikája mentén. Ukrajnának 2026-ban hozzávetőleg 100 milliárd dollárnyi katonai és pénzügyi tá­­mogatásra van szüksége. Ez most megoldottnak tűnik, ám az Egyesült Államok béketörekvése más irányba mutat. 

Brüsszelben kérdés, hogy mi lesz a befagyasztott orosz vagyonnal. Az unió erre építve finanszírozná a jóvátételi hitelt Ukrajnának, ám ez politikai és jogi Rubicon. Közben a NATO PURL-kezdeményezése (amely amerikai fegyverrendszerek Ukrajnának történő megvásárlását ösztönzi) szintén finanszírozási kérdéseket vet fel, így a júliusi ankarai NATO-csúcs kulcspillanat lehet, ahol eldőlhet az ukrán biztonsági garanciákról szóló konszenzus sorsa, vagy kirajzolódik, hogy mindenki a saját belpolitikai életéhez igazítja a háborút. 
A Közel-Keleten az idén a nyugtalan békék évét élik. A 2025 októberében amerikai közvetítéssel létrejött gázai tűzszünet még nem tartós rendezés. A fegyvernyugvás önmagában kevés, ha nincs mögötte idővonal és regionális politikai elköteleződés, különösen az Öböl menti államok részéről. Ha Izrael az elrettentés mellett nem tesz megfelelő diplomáciai lépéseket, 2026-ban nőhet izolációja, miközben a választások is valószínűbbek. Libanon és Szíria helyzete továbbra is törékeny, a májusi libanoni parlamenti választás adhat esélyt a stabilizálásra, de a Hezbollah lefegyverzése egyelőre nem megoldott. Szíriában a szankciók enyhítése és a washingtoni nyitás új gazdasági lehetőségeket ígér, de az újjáépítés a gyakorlatban lassú, a politikai intézmények pedig törékenyek. Az iráni atomprogram helyzete sem megnyugtató, mivel a diplomáciai csatornák gyengék, a konfliktus kockázata a globális energiapolitikai és biztonsági következmények kapcsán is nő. 

Küzdés a megmaradásért 

Kínában 2026 a 15. ötéves terv elindításáról szól, amelyben Hszi Csin-ping felgyorsítja a technológiai és ipari önellátást. Peking a hosszú távú versenyre készül. Trump üzleti partnerként tekint az országra, ám a kínai vezetés szerint Washington végül korlátozná Kínát, különösen a csúcstechnológiák, például a legjobb félvezetők terén. A két vezető tervezett kölcsönös látogatásai egye­lőre stabilizálhatják a hangulatot, de a vámháborús rizikó és a biztonságpolitikai provokációk hullámvasúttá tehetik az évet. Nem véletlen, hogy 2026-ban sűrűsödnek a nagy találkozók: a BRICS Indiában, az APEC Kínában, a G20 az Egyesült Államokban gyűlik össze. 

Európa mindeközben a saját megmaradásáért küzd. 2026-ban több országban is választások jönnek. Az EU karbonvámja életbe lép, miközben a választók által érzett túlzott drágulás kiküszöbölése érdekében a nemzeti kormányok harcolhatnak a kivételekért. Kérdés, az iparágak mekkora versenyképességi sokkot szenvednek majd. 
A globális gazdaság eddig jobban bírta a vámokat a vártnál. A ­piacok ellenállóak voltak, részben azért, mert sok ország nem válaszolt a vámtarifa-emelésekre, és a kereskedelem a WTO-szabályok mentén folyt tovább. Az amerikai mesterségesintelligencia-beruházási boom, a gyengébb dollár és Németország fiskális lazítása is támaszt adott. A kérdés az, hogy 2026-ban jön-e egy éles korrekció. A WTO 2026. márciusi miniszteri találkozója megmutathatja, hogy a világ nyitottabb rendszert és annak védelmét szeretné-e, vagy beáll a két szuperhatalom mögé. 

Szivárog a bizalom 

A mesterséges intelligencia 2026-ban még fontosabb szerepet játszik, de már felmerül a mérlegelés kérdése is. A piacok nyugtalanok lehetnek az alulteljesítő várakozások és a túlértékelés miatt, a munkaerő­piaci feszültség pedig nő, mivel a fejlett gazdaságokban a következő évtizedben akár a munkák 60 százalékát is érintheti az átalakulás. Szabályozási kísérletből is többet fogunk látni: Újdelhiben MI-csúcs, Genfben ENSZ-párbeszéd várható, miközben Kína szuverenitás-központú, nyílt forráskódot és globális prioritásokat hangsúlyozó víziója egyre több követőre talál. 

A globális egészségügyben a fejlesztési támogatások csökkennek, a regionális megoldások és a kétoldalú alkuk szerepe felértékelődik. A klímapolitikában szintén a nemzetközi pénzek hiánya jellemző, illetve az amerikai hozzáállás miatt több nagy egyezményt újra kell tárgyalni. Dekarbonizáció helyett így egyre többen beszélnek gazdasági stabilitásról, a nemzetbiztonságról és kockázatról, miközben élesedik a harc a kritikus ásványkincsekért. Afrikában ez egyszerre lehetőség és veszélyforrás: a kobalt-réz felhasználása, az Öböl menti államok jelenléte, valamint a fiatal generációk reformkövetelései átalakítják a kontinens gondolkozását, ugyanakkor a szudáni háború és a segélyek csökkenése miatti destabilizációt sem lehet figyelmen kívül hagyni. 

A legfélelmetesebb kérdés 2026-ban a nukleáris biztonság kérdése, mivel februárban lejár a New START egyezmény, és több mint fél évszázad után először bilaterális fegyverzetkorlátozás nélkül maradhat Washington és Moszkva. A hosszabbítás lehetősége fennáll, de a bizalmi környezet rossz. A helyzetet tovább mérgezi a nukleáris kísérletekről szóló amerikai retorika, és bár nem valószínű, hogy tényleg tesztelnek, de a hangnem felhatalmazást adhat másoknak is a visszalépésre. Az atomsorompó-egyezmény felülvizsgálati konferenciája tavasszal nem túl biztató kilátásokkal indul, ráadásul az MI katonai integrációja és a kvantumtechnológia is a kockázatokat növeli. 

Szakértők szerint a 2026-os geopolitikai látkép azt sugallja, hogy a régi rend még recsegve-ropogva áll, ám lassan szivárog belőle a bizalom. A fragmentáltság mellett sok kisebb, ügyalapú koalíció köttetik a kereskedelem-, a védelem-, a klímapolitika és a technológiai fejlődés terén. December 31-én értékelhetjük, hogy a mozaikok mennyire állnak össze működő világgá.