Kultúra
Több mint tízmillió eurót fizettek egy Monet-festményért

Egy holland családi otthonból került elő egy, a második világháború idején nácik által elrabolt festmény, amely a híres Goudstikker-gyűjtemény része volt – közölte Arthur Brand holland műkincslopási nyomozó hétfőn az AFP hírügynökséggel.

A holland Toon Kelder (1894-1973) Egy fiatal lány portréja című festménye valószínűleg évtizedekig Hendrik Seyffardt egykori náci kollaboráns leszármazottainak otthonában függött – mondta a híres holland műkincsdetektív, az ügyet „pályafutása legkülönösebb” esetének nevezve. Elmondása szerint egy névtelenséget kérő holland férfi kereste meg, aki azt állította, hogy a festményt Seyffardt unokájának házában látta.
Hendrik Seyffardt a második világháború idején Hollandia egyik legmagasabb rangú náci kollaboránsa volt.
A hírhedt tábornok a keleti fronton egy holland önkéntesekből álló Waffen-SS egységet vezetett, amíg 1943-ban holland ellenállók meg nem ölték.
A nyomozó szerint Seyffardt unokája az egyik családtagnak úgy nyilatkozott, hogy a festmény „lopott zsidó műalkotás” a Goudstikker-gyűjteményből, ezért eladhatatlan. A forrás – aki maga is a kollaboráns tábornok leszármazottja – végül azért fordult a műkincslopási ügyek felderítéséről ismert nyomozóhoz, mert szerette volna, ha az ügy nyilvánosságra kerül.
Szégyellem magam. A festményt vissza kellene adni Goudstikker örököseinek
– mondta a De Telegraaf című lapnak.
A család ugyanakkor vitatkozik arról, hogy visszaszolgáltassák-e az alkotást. A Telegraafnak nyilatkozó unoka tagadta, hogy tudta volna, zsákmányolt műalkotásról van szó.
Kultúra

Arthur Brand ezután saját vizsgálatot indított, amely során a festmény hátoldalán megtalálta a Goudstikker-gyűjtemény címkéjét és a 92-es sorszámot. Majd az 1940-es aukció dokumentumait átvizsgálva azonosította a 92. számú tételt Toon Kelder festményeként. Amikor Jacques Goudstikker 1940-ben Angliába menekült, Hermann Göring magas rangú náci tisztviselő eltulajdonította a zsidó műkereskedő teljes gyűjteményét, egy részét még 1940-ben elárverezték. A nyomozó feltételezése szerint Seyffardt ezen az árverésen jutott hozzá a műalkotáshoz, amely később öröklés útján maradt a család birtokában.
A francia hírügynökség szerint
Jacques Goudstikker örököseinek ügyvédei megerősítették, hogy a festményt ellopták, és kezdeményezték annak visszaszolgáltatását. A holland rendőrség azonban az elévülési idő miatt nem tud intézkedni, a holland kártérítési bizottságnak pedig nincs jogköre magánszemélyeket kötelezni a műkincs visszaadására.
Arthur Brand szerint a nyilvánosság jelentheti az egyetlen esélyt arra, hogy a festmény visszakerüljön jogos tulajdonosaihoz. A nyomozó úgy fogalmazott: bár korábban számos, a nácik által elrabolt műalkotást szerzett vissza múzeumok és gyűjtemények számára, ez az eset minden korábbin túlmutat.