Mentsük meg a bullokat...

„Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam!”

Tán már írtam, hogy kifejezetten kedvelem az Eszkuláp Állatvédő Egyesület internetes bejegyzéseit. Nemcsak azért, mert fáradhatatlanul, nagy szívvel védik, mentik a kutyákat, macskákat, hanem mert minderről nívós fogalmazványokban számolnak be. Mint legutóbb a bullokról, mert, ahogy írták: „A bullok ügyéről beszélni kell. Tudni kell róla. Nem szabad elmenni e mellett, mert valós, mélyen társadalmi gyökerű probléma.”

Mielőtt tovább haladnánk a szövegben, pár szót a bulltípusú ku­tyákról.

Vélhetően mindre igaz, hogy nem az eszményi szépség megtestesítői… Bár meglehet, a fajta rajongói pont ezért szeretik őket. Alkatuk többnyire tömzsi, meglehetősen robusztus, koponyájuk sem a megszokott kutyafej, arckifejezésük meglehetősen kedvetlen, de e mögött barátságos, vidám természet bújik meg. Ezzel együtt a „marketingje” nem valami jó, egyesekben akár félelmet is kelthet. Számos egyede létezik: van angol, amerikai és francia buldog, van bullterrier és bullmasztiff is. (Hogy tisztába tegyük ügyüket, a jövő héten a róluk keringő tévhitekről lesz szó.)

És akkor vissza az Eszkuláp-levélhez, amely a fajta tönkretevőivel kezdődik, akik harci kutyát nevelnek belőlük.

„Megkockáztatjuk: nem is lenne szabad állatokat tartaniuk. A bull típusú kutyák többsége így kerül a gyepmesteri telepekre, ahonnan a kikerülési esélyük alacsony. Ahol altatnak, ők állnak a lista elején. Eleve van velük szemben egy negatív elfogultság. Pedig ők sem a sátán kutyái.

Sheldon új kutya. A sokadik típusos staff mix a gondozásunkban. Esetükben örök tartásra rendezkedünk be, mert nem nagyon tudunk közülük senkit gazdához adni. Sheldonban van valami furcsa is. Folyton figyeli az embert, de a fülecskéit nem állítja a hang irányába: mintha nem hallana. Felnőtt, erős, de kedves. Eddig semmire nem mozdult rá, lelkesen csóvál. Meglátjuk, hogyan érzi majd magát nálunk. Altatták volna, a hosszú haladéka lejárt. Nekünk meg hivatalosan nincs helyünk egy bullnak. De miért kellene az ilyen kutyáknak meghalniuk?

Mi azt gondoljuk, nem adhatna a kóbor állatokról szóló rendelet sem felmentést az ölésre. Legyenek 500 férőhelyes gyepmesteri telepek, üzemeltessék őket azok az önkormányzatok, amelyek a prevenció ágán semmit nem tesznek. Mert most csak (el)takarítás van, az életek elmúlnak, a rossz gazdák végtelen alkalommal ismétlik a rossz gyakorlatot. A bullokat tehát életük végéig tartjuk. Szinte lehetetlen számukra gazdát találni. Rájuk is gyűjtünk. Ha ti sem hagynátok Sheldont, Susant vagy Puckát elaltatni, kérjük, szálljatok be a költségekbe. Sheldon és a többi bullunk gazdát keres.”