Örökbefogadásra várva

„Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam”

Két szívet melengető – vagy inkább szívbemarkoló? – írást mutatok ezúttal, ráadásul az egyik éppen a halottak napjára emlékeztetve ír a menhelyek állapotáról. Szerzője Simon Adrienne, aki a „beteg/öreg/senkinek nem kellő kutyák és cicák otthonát” működteti, már szerepelt a Kutyapostában. Akkor a befogadókról, az elhagyott kisállatok befogadásáról, illetve a szervezetek és magánszemélyek viszonyáról írt, meglehetősen borús képet festve. Hát, ez az írása sem vidám.
*
„Ha állatmentőként megteszel mindent, az sem elég. Mert a kutyák és a cicák testileg, lelkileg betegek. Megviseli őket, hogy a gazdájuk megválik tőlük, mert nem kellenek, mert megöregedtek, mert felesleges szaporulatként születtek. És a felelőtlen emberek megrántják a vállukat, hiszen csak egy kutya vagy cica volt. Én tudom, kik voltak ők. És sokan tudjuk, akikhez kerülnek. Velünk élnek, életünk részesévé válnak. Mi vállalunk felelősséget értük, mi próbáljuk a testüket gyógyítani, a lelküket rendbe tenni. Több-kevesebb sikerrel. Ha csak rövid ideig is, de párhuzamos lesz az életutunk. Nagyon nehéz, amikor látjuk, hogy akár a nátha a pici, kidobott cicát halál közeli állapotba juttathatja, akár bele is hal. Nehéz, amikor látom, hogy nem tudok megakadályozni egy túl korai halált. Nehéz, amikor együtt sírok egy túlpartra induló kisöreggel. Mindenszentek és halottak napja van. És hideg, és rengeteg a kidobott vagy a gyepmesteri telepeken leadott fázó, rettegő állat…”
*
A második levél az egyik általam leginkább kedvelt menhelyről, a lányom csodás Zoékájának feltalálási helyéről, a Miskolci Második Esély Állatvédő Alapítványtól érkezett. Az írás címe: Jacob, a börtönbe zárt csoda. „Hahó, kedves emberek, rólam elfeledkeztetek? Én még itt vagyok, tudjátok, a miskolci gyepmesteri telepen, az első kennelsor végén… Tud-já­tok, mióta várom az igazit? 26 hónapja! Már annyi társam hazavittétek, nem lehetne, hogy most értem is eljöjjön valamelyikőtök? Ígérem, jó leszek, bármit megteszek, amit kértek. Azt hallottátok, milyen ügyes vagyok? Először is nagyon okosan tudok figyelni. Ha kell, leülök. Ha kell, pacsit adok. Ha kell, egy ócska talált cipővel is eljátszom. S végül: úgy nézek rád, mint az istenre, hisz te leszel a mindenem… Jacob csodálatos négyéves kanocska. Németül is tud: a német vezényszavakat és azok végrehajtását mindössze 10 perc alatt megtanulta. Hihetetlen megfelelni vágyás van benne, de vajon meddig bírja még? Ha megláttad benne az igazi társat, jelentkezz gazdinak! Örökbefogadási szándékoddal kérlek, írj üzenetet nekünk!”
Írjanak! Jacob is Zoéka…