Kutyaovi

Nem lehet elég korán kezdeni a kutyakölykök nevelését. Yodán például meglátszik, hogy nem babakorától van velem. Mentett kutyus, egyévesen került hozzám. Mi lekéstünk a kutyaoviról, mert már túlkoros volt, minket Peti nevelt. Ő nagyon jó kutyakiképző, sorra nyeri a versenyeket a kutyái­val. Nagyon komoly protekció kellett, hogy egyáltalán szóba álljon velünk, mert ahogy ő fogalmazott: „térd alatti kutyákkal nem foglalkozom”, Yoda pedig akkoriban akkora volt csak, mint a cipője. Yoda azonban elbűvölte, szerelem lett első látásra. Minden, amit tudunk – ül, áll, fekszik, gazdi mellett sétál, pacsit ad –, tőle tanultuk. Yoda jobban vizsgázott nálam, mert Peti úgy zárta a képzésünket, hogy „a kutyát sikerült megnevelnem, a gazdit nem” – jelentsen is ez bármit. Tény, hogy nem mindig vagyok következetes, és cseppet sem vagyok szigorú. 

Na, de mi történik egy kutyaoviban? Mivel a kölykök nem tudnak még annyi ideig figyelni, mint egy felnőtt kutya, itt az ő oktatásuk nagyjából 15-20 percig tart. Ez idő alatt koncentrálni gyakorolnak, és olyan alapokat, mint a behívás, ültetés. A maradék időben pedig a játéké a főszerep: a kölykök szakértői felügyelet mellett szaladgálhatnak, bukfencezhetnek, cibálhatják egymást. Lehet, hogy ez haszontalannak tűnik, mert ingyen a parkban is megtehetnék ugyanezt –, de mégsem az, hiszen a helyes szocia­lizációt segíti elő. Mivel nagyjából egykorúak a kiskutyák, így nem lehet köztük komolyabb összezördülés, kisebb az esély traumaszerzésre, viszont a kis tacskótól a nagy közép-ázsiai juhászig minden fajtából találkozhatnak társaikkal. Az oktató pedig meglátja azokat a jeleket, amelyek egy kölyöknél még cukik, később viszont már veszélyesek lehetnek. Ilyen például a másik kutya torkának a harapdálása, amit nem szabad hagyni, ilyenkor jobb lekapni a másik kutyusról a kis komiszt.

A foglalkozások során nemcsak a kutyák, hanem a gazdik is okosodnak, mert a szakértőktől választ kaphatnak a rengeteg kérdésre, ami felmerül bennük, és az oktatók tippekkel is segítik az otthoni élet könnyebbé tételét. Az ovik módszerei között lehetnek eltérések, a cél viszont ugyanaz: segíteni a helyes szocializációt és lefektetni a megfelelő alapokat. Véleményem szerint mindenképpen érdemes pénzt, időt, fáradságot invesztálni a kutyaoviba, hiszen nem lehet mindenkinek olyan csodás kiképzője, mint a mi Petink volt.