Délibáb Abádszalók fölött

Gyerekeikkel, unokáikkal pancsolnak a vízben azok is, akik táborlakóként a gazt irtották a jövendőbeli tó fenekén, most pedig azért szorítanak, hogy a tó fölött vibráló uniós délibábok valósággá váljanak.

Bordás Imre, Abádszalók polgármestere mondja el, milyen lehetőségek előtt áll a Tisza-tó, mely az ország második Balatonja lehetne.

– Egy évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy soha nem látott fejlődés köszönt a településre – kezdi a summázást a város első embere. Negyven pályázatunkkal keressük az uniós lehetőségeket, ezek közül többet elfogadtak, néhány elbírálás alatt áll, de van olyan is, amit most készítünk elő benyújtásra. Eddig több mint hatmilliárd forintot hoztak ezek a próbálkozások. Egy évvel ezelőtt, a világgazdasági válságot megelőzően, az önerő előteremtése kötvények kibocsátásával hallatlanul egyszerű volt, ma már a bankok sokkal szűkmarkúbbak.

– Mire költik a nehezebben megszerzett pénzt?
– Kötelező feladatokra: iskolára, óvodára, bölcsődére, utakra, orvosi rendelőre ment el a pályázatokból nyert pénz fele, a másik fele azonban a turizmushoz kötődik. Ez azonban 50 százalékos támogatottságú, tehát „drágább” pénz. A strandfejlesztésre kaptunk több mint egymilliárdot, ugyancsak jönne félmilliárd forint a szabadtéri színpad korszerűsítésére. Fő a fejünk, honnan teremtsük elő az önerőt? A kötelező feladatokra megvan a saját pénz, ám a vállalkozásokhoz kötődő dolgainkban a bankok, enyhén szólva, visszafogottabbak…

– Pedig a fürdőzők már a Tisza-tó partjára varázsolt Lídóról beszélnek…
– Van olyan, 1,2 milliárdot érő projektünk, amelyhez 500 millió forintnyi támogatást remélünk, és ebből már az olasz tengerpart hangulatát tudnánk megidézni, fövennyel, napozóágyakkal, napernyőkkel, játszóhelyekkel. A pénz másik feléből átépítenénk az üzletsorunkat árkádos, plázás kiképzésűvé, egyszóval lenne mire költeni, ha összejönne az önerő.