A Tibi meg a tömlő

„Szerintem máma ki se nyitnak – mondja egy ránézésre is másnapos fiatalember, aki minden energiájával a talpon maradásért küzd, miközben a faluközpontban felállított alkalmi kemping felől a táplánszentkereszti kocsma felé megyünk. – Úgy lefosztottuk tegnap este azt a csehót, hogy ha hideg vizet tudnak adni, azon is csodálkoznék”. Miután a másnapos minden akadályt – árkot, bokrot, szalagkorlátot –, sikerrel vesz, megérkezünk a kocsmába, ahol természetesen minden kapható, ami egy beteg szervezet rendbetételéhez szükséges: sör, bor, pálinka. Kocsmárosék nem adtak esélyt a hiánygazdaságnak.

Az első napon az egyéni versenyekben – úgymint sodrófahajításban, söröshordó-cipelésben, petrencekitartásban és még sok más szakágban – mérték össze tudásukat a versenyzők, a második napon a kamionhúzó-, kocsitoló- és váltóversenyben küzdött egymással a falvak népe.

Kicsit álmosan kezdődött a szekértolás. Az egyik csapatvezető kérdésére, hogy „bemelegíteni nem kellene-e?”, az „én a bentről kifelé melegítést gyakorlom, a gyomron át fűtöm a kazánt” válasszal hárítja el a gimnasztikázás lehetőségét a pölöskei csapat egyik erőssége. Aztán úgy nekiindulnak a csaknem húszmázsás, farönkökkel megrakott szekérrel, hogy az utca végén alig tudnak megállni. A másik utcában egy harminc év körüli, huszonegy tonnás Tátra tűzoltó fecskendővel küzdenek a résztvevők. A győztes az, aki a rajttól a célig a legrövidebb idő alatt húzza el a kocsit. Viszonylag kiegyenlített a mezőny, szorosak az eredmények, jól elfárad mindenki.

Pihenésre azonban nincs sok idő, mert kezdődik a meghívásos, jótékonysági verseny. Ez a rendezvénysorozat azért szép, például a versenysporthoz képest, mert itt nem a pénzért folyik a küzdelem, nincs doppingszer – legfeljebb egy-két feles –, nem anyáznak és verekszenek a nézők, nem gyújtanak föl stadiont, s a különböző szurkolótáborok sem verik agyon egymást; mindenki a mozgás és az együttlét öröméért jön ide, nem másért. Pénzről persze itt is van szó. A jótékonysági tűzoltóautóhúzó-versenyre a helyszínen tízezer forintért lehet nevezni. A bevételből két táplánszentkereszti beteg gyermek gyógykezelését akarják támogatni. Szerényen indul a küzdelem, de egy idő után egyre erősebben licitálnak egymásra a csapatok. A táplániak háromszor is beneveznek. A legbátrabb csapat két főből állt, ami nagy merészség, mert egy ekkora autót még tízen is nehezen mozdítanak meg. A két bátor vállalkozónak természetesen sikerül, igaz, a tűzoltóautó vezetője kicsit „rásegít” a remek teljesítményre, de ebben a versenyszámban ezt mindenki elnézi. A futam végére közel négyszázezer forint jön össze. Gazdasági válság ide, munkanélküliség oda, ha jó ügyről van szó, nem tud a falvak népe olyan szegény lenni, hogy ne segítsen a rászorulókon. Mehetnek a gyerekek gyógyulni.

Egyórás pihenő és ebédszünet után kezdődik a váltóverseny. Két azonos pályán folyik a küzdelem, egyszerre két csapat versenyez. Minden csapattagnak egy feladatot kell teljesíteni, ha végzett, megérinti társát, aki elkezdi a maga gyakorlatát. A versenyszámok látványosak: Zsiguli-borogatás, talicskatolás, rönkpakolás és még vagy hatféle rafinált feladat.

A váltóversenyen a nap hőse Tibi, a fábiánsebestyéniek „erőssége”. A vízzel töltött traktortömlő emeléssel gyűlt meg a baja. Ez a próba abból áll, hogy egy hatalmas belső gumit addig töltenek vízzel, míg közel hatvan kiló nem lesz. Ezt a fekete, izgő-mozgó, megfoghatatlan tömeget kell egy teherautó platójára emelni. A gumi nehezen adja meg magát, ha valahol megemelik, a víz átfolyik egy másik részbe, s borul az egész mindenség. Persze van, aki tizenöt másodperc alatt végez, de sokaknak megnehezíti az életét az a fránya gumi. Többen fel is adták, ezzel kizárták egész csapatukat a küzdelemből. Tibi nem adta föl, közel öt percig kínlódott a tömlővel; a másik csapat már régen hűsölt a fák árnyékában, miközben Tibi vadul küzdött, és csak nem hagyta, hogy a guminak legyen igaza. A második perc után a focipálya egész közönsége már Tibit buzdította, aki csak nem bírt a fekete szörnyeteggel. Az egybegyűltek hosszasan, hangosan biztatták a fábiáni hőst, s egyszer csak Tibi megtáltosodott, és végzett a gumival. Bajnoknak kijáró ünneplésbe kezdtek az egybegyűltek, mert Tibi inkább beleszakadt, de nem adta fel. Ellenfelek és csapattársak hosszasan ünnepelték a nagy „guminyüvőt”, a bajnokok bajnokát.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!