Juhfarkkal az akadémián

Mikor belépek Bott Frigyes komáromi boltjába, a Bottékába, először nem értem, miért pont itt adott találkozót. Szép a kirakat, gusztusosak az ételek, ínycsiklandó illatúak a fűszerek, de egy borospince talán stílusosabb találkahely lenne. Aztán hamar világossá válik számomra, hogy borkóstoláshoz ez a legjobb hely.

Az asztalon saját termésű bioalma meg dió, de nem csak dísznek.
– Ha valaki bort kóstol, nagyon fontos, hogy mellé jó ételeket is egyen, hiszen így teljesedik ki a bor íze – magyarázza Bott Frigyes, aki öt éve adta a fejét borászkodásra. – Addig is termeltünk borokat, de inkább csak saját fogyasztásra. Ezek azonban annyira jól sikerültek, hogy úgy döntöttünk, kipróbáljuk magunkat nagyban is – okolja meg választását Bott úr, aki öt hektár földet vett a muzslai hegyen. – Nem is találhattunk volna alkalmasabb területet. A hegy déli fekvésű, rengeteg napfényt kap, a talaj pedig löszös, magas mésztartamú – részletezi, s kitér arra is, hogy ha nem lennének határok, Muzsla is a neszmélyi borvidékhez tartozna.

– Egy igazán jó borász számára mindegy, hogy a határ melyik oldalán termel. Nem érzem a hátrányát annak, hogy a szlovák oldalon élek. Vannak nagyon jó szlovák borász barátaim, ugyanúgy, ahogy magyarok is. Itt nem számítanak a határok, csak a bor. És hogy az igazán minőségi legyen. Vannak törzsvásárlóink Pozsonyban, Budapesten és Komáromban. Most is egy magyarországi rendezvényen mutattuk be borainkat, aztán részt vettünk a Magyar Tudományos Akadémia hungaricum estjén, ugyanis juhfark borunkat tavaly az Akadémia borává választották. Szeretnénk, ha boraink megőriznék a táj igazi adottságait. Nem használunk adalék anyagokat, hagyjuk, hogy a természet alkosson, hiszen mi lenne ennél tökéletesebb? Ha permetezünk, akkor is csak gyógynövényekkel. Arra törekszünk, hogy a szőlő annyira megerősödjön, hogy védekezni tudjon a betegségek ellen. Ezért kíméljük. Ebből a szempontból a szőlő is olyan, mint az ember. Ha túl van hajszolva, sokkal könnyebben elkapja a betegségeket, szervezete legyengül. A szüret után pedig a mustot nem nyomjuk, csak tizenkét órán át ülepíteni hagyjuk, aztán a hordóban erjesztjük majd egy évig – meséli a borász.

Hogy a bor igazán élvezetes legyen, elmaradhatatlan mellőle a gasztronómia. Fontosnak tartják a kézműves termelést, ez igaz az ételekre is.
– A jó bor mellé jó étel is dukál. Ki kell használnunk a régió adta lehetőségeket. Ausztriában ez remekül működik. A termelők jól ismerik egymást, amit elő tudnak állítani maguk, azt nem máshonnan szerzik be. Mi is ezt szeretnénk. Ezért is a Bottéka, ahol helyi, kézműves élelmiszereket kínálunk a boraink mellé. Mi ugyan csak tökmagolajat készítünk, de minden mást, ami kapható, a környék termelőitől vásároljuk.

Megérkeznek a gyerekek is: a kislány 10, a fiú 7 éves. A bátyjuk otthon maradt, segít egy ismerősüknek „borászkodni”.
– Szeretnénk, ha a gyerekek már most megkedvelnék a szőlőtermesztést, a borkészítést. Mindig ott vannak, ha csinálunk valamit a szőlőben, ha szüretelünk, ha palackozunk. Szeressék a borkészítést, hogy mikor felnőttek lesznek, továbbvigyék a vállalkozást. Hiszen csak így van értelme csinálni. Szeretettel, odaadással.