Szőlőmaggal olajozott kapcsolatok

Milán nagyapjának már akkor a holnaputánon járt az esze, amikor a legtöbben népköztársasági címeres munkakönyvüktől remélték az anyagi biztonságot. Ezért el is utazgattak időnként Ausztriába, hogy szétnézzenek, milyen lehetőség adódna bólyi otthonuk melléképületének hasznosítására.

– Az osztrákok már húsz évvel ezelőtt is sokféleképpen hasznosították a tökmagolajat – mondja Majer Norbert, a család szóvivője, Milán édesapja. – Egyik utazásunk során bemutattak minket egy úrnak, aki jól menő tökmagolajüzemet működtetett.

A találkozás jól sikerült, a műszaki érdeklődésű család bólyi melléképületében hamarosan két csigás présgép csepegtette tartályokba a hidegen préselt olajat. A hazai viszonyoknak megfelelően azonban a vállalkozás tökmag helyett napraforgóolajjal indult. A jellegzetes illatú és ízű, hidegen sajtolt termékek keresettek lettek a hazai piacon. S miként a melléképületben az olaj, úgy csepegett a tudás is a fiúk fejébe. Norbertből informatikus, bátyjából pedig autószerelő lett. Az események olajozottan peregtek tovább: házasságkötés, gyermekek születése és persze munka. Norbert – testvérével ellentétben – nem szegődött azonnal édesapja mellé az olajüzembe, tíz önkormányzat és a térség vállalkozásainak rendszergazdájaként állt munkába. Három évvel ezelőtt azonban történt valami.

– Muszáj volt lépnünk. A takarmányolaj iránti igény annyira megnövekedett, hogy az otthoni melléképület már nem volt elég – vezet végig Norbert a hatszáz négyzetméter alapterületű új üzemükön. Hegyezni kell a fülem, hogy értsem a szavait: negyven darab kéthengeres présgép sajtolja folyamatos kattogással az olajat. – Napi több tonna a kapacitásunk, heti hat napot dolgozunk három műszakban, de még így sem tudunk eleget termelni, pedig teljesen csúcsra vagyunk járatva.

Az új üzemben mák-, földimogyoró-, dió-, rózsatövis és természetesen tökmagolaj is készül, ugyanis az egyedi termékeké a jövő. Különlegességek előállításában legelőrébb – országos szinten talán egyedülálló megoldásukkal – a szőlőmagolaj-termelésben járnak.

– Itt Villány hulladékát hasznosítjuk – mutatja mosolyogva magyarbólyi telephelyüket Norbert, melyet egy pálinkafőzővel közösen építettek. – Átvesszük a törkölyt, abból nyerjük ki a magokat. A maradékból pálinka lesz, a cefremoslékból pedig komposzt készül.

Ezzel a módszerrel alapanyag tekintetében nem függnek senkitől, ráadásul annyit spórolnak, hogy az általában hét és tizennégyezer forint között mozgó szőlőmag-olaj literjét ők négyezer forintért árulják.

Ötletből tehát nincs hiány: a tökmag-préselményből horgászcsali, a lenolajból festékalapanyag, a pirított magból ízesített salátaolaj lesz. Bátyja a gépészeti ügyeket tartja kézben és az embereket irányítja, Norberté a banki ügyintézés, a partnerekkel való kapcsolattartás és a kereskedelem. Főnök nincs, mindketten sokat dolgoznak. Ha valamiben nincs egyetértés, akkor lép közbe az édesapa. Mielőtt azonban bárki kedvet kapna egy olajüzemhez, megtudjuk, hogy a napi alapanyag-szükségletük több százezer forint és az üzemek LEADER-pályázat, valamint hitel segítségével épültek. Ezek terhei nem egy álmatlan éjszakát okoztak már a családnak.

– Egyelőre félúton vagyunk – summázza Norbert, mikor már sokadszorra szólal meg a telefonja. – Nem akarom, hogy Milán esténként azt nézze, hogy már megint számítógépet szerelek. Inkább jöjjön ki velem az üzembe és kóstoljon meg egy olajat. Én ott érzem jól magam, mikor látom, hogy folyik a termelés. Szeretném, ha ő is kedvet kapna hozzá!