Ágyas párbaj

– Hogy kezdődött? – kérdezem tőle a patikatisztaságú, ám a gyógyszertárral semmiképp össze nem keverhető atmoszférájú főzdében.
– A hetvenes években vendéglátós voltam a faluban, aztán a vendégek egyre többször kérdezgették: nincs valamilyen kisüsti, karcos pálinkám? Csak a kommersz cseresznye-, barackízesítésű „gyári” pálinkáim voltak, de aztán addig-addig követelték, hogy az egyik áfész főzdéjéből szereztem néhány litert. No, nem árusítottam, mert azt nem lehetett, de zárás után a barátaimat meghívtam egy-egy kupicára. Dicsérték, milyen finom, én pedig kísérletezni kezdtem: hol ilyen, hol olyan aszalt gyümölcsöt tettem bele, hozzá kanyarítottam egy kis mesét is, hogy ez nagyapám receptje, ezt meg keresztanyám ízesítette így… Ekként született az ágyas. Amikor láttam, hogy ennek a fele sem tréfa, keresik az emberek, pálinkafőzdét nyitottam. Gondoltam arra, hogy ez biztos kenyér lesz majd Zoli fiamnak is. Eleinte csak bérfőzést végeztünk, 50 fok alá soha sem mentünk: ma is azt vallom, hogy a jó kisüsti 50-52 foknál gyengébb nem lehet.

– Mióta van igény a márkás pálinkákra?
– Úgy láttam, hogy az ezredforduló óta keresik az emberek. Azért is alakult meg a Pálinka Lovagrend, hogy a minőség felett őrködjön. Az első bemutatkozásunk a Bolyhos ágyassal a Gyulai Fesztiválon volt 2001-ben, amikor minden termékünket aranyéremmel díjazták, de elhoztuk a nagydíjat is. Utána levédettem az „ágyas” nevet. Idővel bővültünk palackozóval, gyümölcsszárítóval, mintabolttal, és tovább javítottuk a minőséget. Jelenleg harmincnégyféle pálinkánk van, s évente százezer üveggel palackozunk.

– Ezek szerint jókor voltak jó helyen?
– Én is úgy gondolom, mert ma már sokkal nehezebb lenne ismeretlenként kijutni a piacra. Tizennégy pálinkánk viseli már a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyet, de továbbra is részt veszünk fesztiválokon, versenyeken, hiszen fel kell venni a kesztyűt mindenütt, mindenkivel. Amikor elkezdtem a szakmát, negyvenhárom kereskedelmi főzde volt a piacon, most a duplája szeretne megélni a minőségi italból, és ehhez jön a 600 bérfőzde. Pultra kerülni nem könnyű, a nagyobb üzletek azokkal állnak szóba, akiknek már nevük van, és ezekből is egyre több akad. A kockázat nem csekély: mi például egy olyan boltban kezdtük kínálni az ágyast, amelyiket nemsokára felszámoltak. Ottmaradt hétmillió forintunk, aminek az ügyvédünk szerint már bottal üthetjük a nyomát.

– Gyakori az ilyen eset?
– Szerencsére nem, de hát az ember a saját kárán tanul. Mi italboltoknak közvetlenül nem nagyon szállítunk, nagykereskedelmi cégeken keresztül forgalmazunk. Ők, ha olykor nyögvenyelősen, némi késéssel is, de fizetnek.

– Korábban azt mondta, Zoli fiának adja át a kormányrudat…
– Álmodozik az ember… Szeretek vadászni, és elgondoltam, milyen jó lenne üldögélni egy magaslesen és hallgatni az erdő neszeit. Így telt el egy fél év, és ekkor úgy éreztem, lemaradtam valamiről. De utána gyorsan felébredtem, és azóta megy a verkli tovább. Mert nemcsak a pálinka fogyasztásának, hanem a készítésének is lehet rabja az ember.