Varázsgömb a kaptárban

Nem hiszem, hogy van még egy olyan szerencsés munkáltató, mint a méhész. Dolgozói szorgalmasak, csak néha „szúrnak vissza”, nem számolják a munkaidőt és szakszervezetbe sem tömörülnek, béremelést nem követelnek, sőt nem is tüntetnek, ha elveszik tőlük azt, amit nagy keservesen összekuporgattak. Bár – hogy, hogy nem – némelyeknek ilyen remek kollektívával is sikerül selejtet termelni. Most is áll a bál a méz körül, üzletek polcairól kellett leszedni a méznek álcázott cukorszirupot, ami a becsületes termelőknek is negatív reklám.

Újszilváson Bertók Mihály számos minőségi szűrőn át jutott el addig, hogy mézeit kiváló magyar élelmiszerré minősítsék. Védjeggyel ellátott termékeit kiállításokon, bemutatókon is egyre többen ismerik meg. A szakmát az édesapjától örökölte, azonban azt nem mondhatja, hogy gyerekkorában kifejezetten rajongott volna érte. Hiszen a fiatalember örömmel köszönti a zsongó, kibomló tavaszt, nosza, elő a focival – de nem így a méhész, neki akkor kezdődik a munka.

– Hát igen, a mi szakmánk nem olyan, hogy a hét végén bezárom az ajtót és elmegyek víkendezni – mondja mosolyogva a méhész –, de apám példája ott volt előttem. A vállalkozásom a családra épül, csak egyetlen külső segítőnk van, így a mi programunkat az akác, a hárs virágzása szabja meg. Kellemes állapot, nem kell bújni az üdülési prospektusokat…

A méhészkedésnek megvannak a maga nehézségei, például több mint ezerkétszáz kilométert kell szállítani a kétszáz méhcsaládot. Szerencsére bejáratott helyeik vannak, és egy-egy tanyás gazda, gátőr, gyümölcsös tulajdonosa néz rá a kaptárokra, így nem kell mellettük lakni. No meg a méhek meg is tudják védeni magukat! Amikor a gazdaember az aszály miatt, fejét vakarva kémleli az eget, kevés vigaszt nyújt neki, hogy a szárazság kedvez a méhészeknek. Sűrűbb, tartalmasabb lesz a méz, mint esős időben. Megkértem Bertók Mihályt, számolja össze dolgozóit. Télen egy család 8-10 ezer egyedből áll, nyáron a számuk 60-80 ezerre emelkedik, így szezonban 12-16 millió dolgozó tartja el a Bartók családot. Ennyiből meg lehet élni úgy, ha az ember nem hordóban árulja a termékét, hanem hozzáadja a leleményességét, igényességét – de mindenekelőtt a minőséget.

Bertókéknál formatervezettek az üvegek. Apró desszertet kínálnak dióval, barackkal – természetesen mézbe forgatva. És persze mindenen zárjegy van. Közben azt is megtudom, hogy egy méhcsalád számára óriási próbatétel a tél. Bent, az anya körül harminc foknak kell lenni akkor is, ha kint ugyanennyi van mínuszban. A méhek a királynő körül örvénylenek: akik belül vannak, azok kifelé sodródnak, és fordítva: ez az állandó mozgásban lévő varázsgömb, ez a gomolygás óvja az életet. Januárban, amikor a peterakás kezdődik, ez a belső hő 38 fokra is emelkedik.

A szakmában túl sok pénz elköltésére nincs szükség, hiszen a méheket nem kell egyenként csipekkel ellátni. Mégis megkérdezem: mire fordítaná a lottóötösét a méhész? Először is a gépkocsipark korszerűsítésére. Aztán van egy remek családi receptjük, amiből sokat is lehetne készíteni: a mézes puszedlit csokival bevonják és gyümölcslekvárral ízesítik. Biztos, hogy óriási piaca lenne!