Diszpécser csalánlével

A közeli Gádoroson született. Tanyán nőtt fel, szülei 15 holdon gazdálkodtak. Villanyszerelőnek tanult, így került el a tanyáról. Részt vett a környékbeli falvak villamosításában, majd az ajkai hőerőműhöz helyezték. Nyolc évet töltött ott. Ezután Százhalombatta, a Dunamenti Hőerőmű következett, itt végezte el a villamosipari technikumot, kitűnő eredménnyel A kétezer megawattos erőmű fődiszpécsere lett, s 1988-ban nyugdíjba is innen ment, de nyugdíjasként még hat évig dolgozott.

A földhöz mindig vonzódott, kert nélkül itt sem bírta. Társai is akadtak a városban, így hozta létre 1985-ben a battai kertbarát kört. Megismerkedett Györffy Sándorral, és megragadta a biokertészkedés, az élő kert gondolata. Járt sokfelé az országban és Burgenlandban is, sokat tanult. A helyi lapban cikkeket írt, igyekezett továbbadni tapasztalatait. Jól ismerték tanácstagként is a városban, lelkesedéséért, segítőkészségéért mindenki szerette. A nyolcvanas évek végén már ő volt „az öreg kertész”, felesége meg, aki évtizedeken át a bölcsődében gyermekgondozóként dolgozott, a város Margó nénije.

Amikor azonban ’94-ben az öreg kertész végleg befejezte a munkát az erőműben, úgy döntöttek mégis, elköltöznek Békés megyébe. Vissza, a szülőföldjére. Házat vettek az Orosházához tartozó Szentetornyán, fontos volt, hogy legyen elég nagy kertje. A háromszáz négyszögölön megterem minden zöldség, gyümölcs, amire a családnak szüksége van.

– Csak az a baj, hogy közben megbetegedett a lányunk – sóhajt Janecska András. – Ötvenhét éves, és izomsorvadásban szenved, egyre romlik az állapota. Együtt lakunk, ő már felkelni is alig tud, a feleségem szinte mindig mellette van. Enyém a kert, tavasztól őszig a legtöbbet kint vagyok, de ami a spejzben látható, az mind a nejem érdeme. Nagyon érti a befőttek, a gyümölcslevek készítését, a fagyasztó tele zöldséggel. Van itt jó levegő és van vitamin, talán ennek köszönhető, hogy bírjuk energiával.

Állunk a kertben a késő délutáni napsütésben, nézem a szépen metszett fákat, a szőlőt, hallgatom, minek hol a helye. Vegyszert itt a gazda alig-alig használ, csalánlével permetez és szerves trágya, komposzt kerül a talajba. Talán még a madarak is ezért szeretnek itt ennyire, cinkék röpködnek és vadgalambok búgnak, feketerigók fütyörésznek a fenyőfák ágai közt.

Vendéglátóm napraforgómagot szór a madáretetőkbe, aztán én is kóstolót veszek Margó mama befőttjeiből. Isteniek, mint ahogy a gazda pálinkája és fügebora is. Aki közben arról beszél, jobban meg kellene becsülnünk a magyar földet.

– Ezen a vidéken valamikor hat-nyolc holdból megélt egy család. Most pedig a dupláján is nehéz, ha csak ezzel foglalkozik valaki. Az a baj, hogy a nagy áruházak tele vannak külföldi élelmiszerrel. Ezért nincs ára a magyar terméknek. S aki ott vásárol, tudja-e, mit eszik, mennyi abban a vegyszer, a tápszer? Nagy kár az is, hogy idegen kézbe került, megszűnt Békésben is számos feldolgozóüzem, nincs hová a terméket eladni és nincs munkahely. A világban egyre nagyobb érték az élelmiszer, s ehhez nekünk itt vannak a jó földjeink. A mezőgazdaság, a kertészet, az élelmiszer-feldolgozás sokkal nagyobb támogatást érdemel...

– Azért szeretem a Szabad Földet – mondja végül búcsúzóul Janecska András –, mert rólunk, föld közeli emberekről szól. Különösen hasznosnak tartom a Házunk tája meg a Gazdálkodás rovatát. Főleg ilyen témákhoz szólok hozzá magam is. Huszonöt éve, hogy járatom a lapot. Nehéz lenne már nélküle.