Vörös vagy fekete?

Már kicsi gyerekként nagy öröm volt Lukács Józsefnek, ha apja mellett ülhetett a traktoron. Ezért is tanult géplakatosnak Vácon. De mégsem maradt a városban. Hazament, hogy szülei pár hektáros kis gazdaságában besegíthessen. A gépszerelés mellett hamar beletanult az elletésbe is: apja egyszer fizetség fejében vemhes üszőt kapott, az meg üsző bocit ellett. Így kezdődött náluk magyar tarka tartása. Az állomány szép lassan gyarapodott, miként a föld is.

– Nagyszüleim önállóan nem gazdálkodtak – meséli a fiatalember. – Egyik nagyapám a helyi téeszben magtáros volt, a másik gépszerelő, nagymamám fejőnő, apu traktoros, anyu bérelszámoló. Jelenlegi gazdaságunk már 114 hektár, igaz, ebből csak 40 hektár a miénk, a többi bérlemény. Szarvasmarha-törzsállományunk nyolcvanra gyarapodott, ehhez jönnek a növendékek. Ráadásul apu 2002-ben magyar tarkáról vörös és fekete angus fajtára váltott, ami igazi húshasznú marha: szívós, hidegtűrő, és a vevők is nagyon kedvelik. Viszont nekem örök rejtély, hogy van, aki csak a vörösre, más a feketére esküszik, holott semmi különbség közöttük. Az értékesítésben segítséget kapunk a kaposvári székhelyű Magyar Húsmarhatenyésztők Egyesületétől, melynek mi is tagjai vagyunk. Kamion viszi el az uniós országokba az elválasztott bikaborjakat meg a kiöregedett teheneket.

– Két éve, mint fiatal gazdának, már ön nevén van a vállalkozás, mert az édesapja gazdanyugdíjas lett.
– A cím feltétele egy átvett vagy beindított gazdaság volt. Hogy új vagy megörökölt, lényegtelen. A szakmai előírás pedig az arany- és ezüstkalászos tanfolyam elvégzése. Apu meg csak úgy lehetett gazdanyugdíjas, ha átadja nekem a gazdaságát. Örömmel tette, egész Nógrád megyében ő az egyedüli, de tán az országban sincsenek többen harmincnál. Nagyon jól jött a címmel járó 10 millió forintos támogatás, amit fejlesztésre fordíthattam. Vettem még földet és állatokat. Viszont be kell fejeznem apu félbemaradt beruházását, mert uniós előírás, hogy 2013-ig megépítsem a szervestrágya-tárolót, különben bezárják a telepet. Anyu a gazdálkodás könyvelését, papírmunkáit végzi, és apu szakértelmére is szükség van, bár az elmúlt tizenöt évben mindenbe beletanultam.

– Vagyis maradtak azért családi reszortok.
– Anyu olyan állatszerető, hogy létrehozott egy állatsimogatót, mivel nyáron itt rengeteg a gyerekes turista. Ott van mindenféle jószág: juh, kecske, szamár, póni, magyar baromfi, sőt négy szarvas is! Anyu mindegyiknek nevet adott; egyik kedvence Bözsi tehén, aki biztosan nem kerül vágóhídra! Én a lovak bolondja vagyok.

– Megéri húshasznú marhát tartani?
– Jobban megéri, mint tejelőt, bár a borjak ára most kilónként 400-500 forintra esett. Az anyatehén állami támogatásának 40 ezer forintján is vitáznak, hogy maradjon-e. Az állományt legalább százasra akarom bővíteni. Többre nem tudom, mert se legelő, se szántóföld nincs eladó a környéken. S a megduplázáshoz még legalább 30 hektár legelő kellene. Most sok minden bizonytalan, csak a munka nem. Annyit dolgozom, hogy nősülni nincs időm. Pedig vágyom családra, hogy anyu az unokákat is simogathassa.