A legnagyobb érték a gyep

– Milyen volt a juhász? – kérdezi az egyik egyetemista lány a másikat a gyulai kemping büféjében, ahol a hallgatók felállították a főhadiszállásukat. – Kicsit gyanakvó – így a társa, aki éppen a válaszokat értékeli. A mai napon Gyulán és környékén folynak az interjúk, amelyek alanyait a „hólabda-mintavétel” alapján válogatták: a kérdezők arra kíváncsiak, hogyan használják a termőföldet, a tájat a helybeliek, mit tekintenek környezeti értéknek, és mit gondolnak, mire lehetne ezeket hasznosítani. Van a megkérdezettek között biofarmer, lovastanya-tulajdonos, természetvédelmi őr, juhász és gazdálkodó, de éppúgy városi intézményvezetők is.

– A környezettudatosság társadalmi elvárás – magyarázza az „expedíció” vezetője, Málovics György –, ezért meglehetősen nehéz kutatni. Ha megkérdezünk valakit, hogy fontos-e neki, hogy környezetbarát terméket vásároljon, 50 százalék mondja azt, hogy ez fontos szempont, de a vásárlásnál csak 2-3 százalék érvényesíti. Szerencsétlenek lennének a környezetvédelemre kihegyezett kérdések, ráadásul nekünk nem csak ez a fontos – nagyon érdekel az is, hogy a gazdálkodás hogyan hatott a tájra, hogy a tájhasználat kapcsán milyen konfliktusok vannak.

Úgy tűnik, Gyula környékén nem tengenek túl a környezeti viták: itt az igazi védendő értéket a gyepek jelentik, és ezek használatában a nemzeti parkkal jó az együttműködés. Ugyanakkor úgy tűnt, hogy a hivatalosan védendő természeti kincsek a helyiek számára nem képviselnek különös értéket. A hallgatók szerint ez a városias környezet teljesen más, mint a korábban kutatott Tiszaalpár és Magyarcsanád, ahol az interjúalanyok sokkal inkább tisztában voltak a természeti értékekkel, de sokkal több összetűzésük is volt ezzel kapcsolatban a természetvédőkkel.

– Nagyon nagy ellentmondás a gazdálkodók szemében, hogy bejöttek a kötöttségek, amik a Natura 2000-es használattal járnak – hoz egy példát Málovics György. – Eleve azok a területek kaptak ilyen minősítést, amelyeken a helyiek eddig is úgy gazdálkodtak, hogy megmaradtak a természeti értékek. Nehéz megmagyarázni, hogy most felülről jövő programokkal igyekeznek őket korlátozni. A helyiek gyakran rendelkeznek olyan hagyományos ökológiai tudással, amely más, mint az általános egyetemi ökoló­giai tudás, de legalább olyan értékes. A természetvédőket gyakran szakszerűtlennek tartják: például megpróbálunk visszaállítani egy mocsaras területet, úgy, hogy nem avatkozunk be, de nem azt érjük el, hogy mocsaras terület lesz megint, hanem különböző agresszívan terjedő, nem őshonos fajok kezdenek elszaporodni. Ez különösen szúrja a helyiek szemét, mert úgy érzik, hogy előre meg tudták volna mondani, ha bárki kíváncsi a véleményükre. Azt reméljük, hogy az ehhez hasonló kutatások segítenek a környezeti konfliktusok megismerésében és segítenek a döntéshozóknak, hogy feloldják az ellentéteket. Az sem kizárt, a természetvédők elgondolkoznak azon, hogy biztosan jó-e, ahogy ők beavatkoznak: ha a helyi emberek ellenében dolgoznak, nem biztos, hogy sikeres lesz.