Kicsi, szürke és mindenki utálja

A por mindenféle dolgok zagyvaléka – magyarázta a Time Magazin újságírójának Paloma Beamer. Általában apró bőrdarabkák, állati szőr, haj, bomló rovarmaradvány, élelmiszer-törmelék, szövetszál, talaj, korom, virágpor, baktérium, penész, poratkaürülék, szigetelés- és vakolatdarabkák alkotják – de más egyéb alkotóelemei is lehetnek benne.

A kutatók számos szennyező anyagot is találtak a pormintákban: többek között ólmot, arzént, de még az USA-ban 1972-ben betiltott növényvédő szer, a DDT maradványait is ki lehetett mutatni a mintákból.

– A lakásunk olyan, mint egy élő szervezet:  egyszer felszív valamit, s lehet, hogy az már soha nem ürül ki. Így a szőnyegek, bútorok mélyén megbújó por egyfajta lenyomata otthonunk „életének” – mondják a kutatók.

A háztartási por többsége – körülbelül 60 százaléka – kívülről, az ajtókon, ablakokon, a szellőző berendezésen keresztül és a cipőtalpunkró érkezik. A városokban az ipari tevékenység és a közlekedés, míg a zöldövezetekben a növényi és állati maradványok, pollenek, talajszemcsék növelik a port. De az éghajlat, a lakókörnyezet, az épület életkora, a benne lakók száma, főzési-takarítási-dohányzási szokásai is befolyásolják, hogy milyen időlözönként kell takarítani.

S bár a por ellen szinte lehetetlen hathatósan védekezni, a tudósok szerint ne sétálgassunk evés közben: a lepotyogó morzsákat ugyanis előbb-utóbb elkezdik dézsmálni a rovarok, majd aztán elpusztulnak, s porrá lesznek...