Kiássák a szolnoki vár maradványait!

A magántulajdonban lévő Bástya utcai telken, a Tisza-parttól nem messze zajlik a kutatá. Lám, milyen a régész- és újságíró-szerencse: éppen ott jártunkkor forgatott ki az ásó egy pénzérmét. A munkálatokat vezető Kertész Róbert szerint az eltelt időben némi patinát magára szedett fémdarab ránézésre 18. századi fizetőeszköz.

A korábbi kutatások alapján a szakemberek csak valószínűsíthették, hogy e helyen húzódik a vár keleti fala és az előtte lévő sáncárok, most viszont pontosan megállapíthatják a vár egykori belterületét. Délről a Tisza határolta, nyugatról pedig a mostani Zagyva-meder szolgált várárokként. A várfal vonalában végzett feltárás nyomán láthatóvá váltak a valamikori erődítmény egyes korszakainak talajrétegei.

Gyakori lelet az edénytöredék, melyek közt vannak helyi fazekasok termékei, de balkáni kerámia is akad, valamint – az egykori étkezések nyomaként – állati csontokat is találtak. Faszenet, égett agyagrögöket és fémeket is kiástak. A vegyes „felhozatal” magyarázata: annak idején a várárokba kerültek az eltört, használhatatlanná váló edények és egyéb hulladékok. A négy-ötszáz éves szemétmaradványok a régészek számá felbecsülhetetlen kincset jelentenek. Egyelőre 1,8 méter mélységig jutottak el, a szakembereknek a jövő hét elejéig kell végezniük.

A kutatás különlegessége, hogy miután magánkézben lévő ingatlanon végzik, azt a telekgazda finanszírozza. A középkori városmaghoz tartozó területen zajló építkezések megkezdése előtt ugyanis megelőző régészeti feltárást írnak elő, s ennek költségei a tulajdonost terhelik. Precedensértékű a mostani szolnoki ásatás, az érintett részen ez az első alkalom, hogy a város történelmi értékeinek felkutatási költségeihez magánszemély járul hozzá. Az eredményeket dokumentálják, és publikálják, a leleteket pedig kiállításon tárják a közönség elé.