Kis falu nagy dobása

Másfél órával az operettgála kezdete előtt úgy ömlött az égi áldás Kübekházán, mintha sose akarna elállni. Némelyeket ez aggodalommal töltene el, de aki járatos az Operettfalu viselt dolgaiban, az tudja: az eső sosem mossa el – ez egyike az élet titokzatos törvényszerűségeinek. Ha egy – amúgy nem túl szerencsés sorsú – község lakosai nagyot akarnak dobni, s ez ügyben hajlandóak keményen együtt dolgozni, az ilyesfajta szándékot a vihar elkerüli.

Tizenkét éve látta meg Kübekháza azt a piaci rést, hogy míg vidéken van már fesztiválja a répának, spárgának, töknek és dinnyének, addig az operettnek még nincs. Ez már azért is érdekes, mert a zöldségek nem tudnak egyszerre cigánykerekezni és énekelni, míg ellenben egy jó szubrettnél ez alapkövetelmény. Más településeknek valószínűleg azért nem akarózott operettgálát szervezni, mert híján voltak az operettszínészeknek. Bár Kübekházán sem volt egy sem, de eszükbe jutott, hogy felhívják az Operettszínházat: nem jönnének-e el testületileg?

Az Operettfalu mítoszt teremt. A kicsi, az elesett megcsinálja a nagy dobást, bár a hírnéven kívül igazából nem nyer szinte semmit. Számolatlan helybeli dolgozik ingyen, hogy felálljon a színpad, helyükre kerüljenek a padok, rendben menjen a parkolás. A részvétel tulajdonképpen ingyenes, ami azt jelenti: akinek nincs pénze, mondjuk, a Szegedi Szabadtérin operettet nézni, az itt ingyen megkapja szinte ugyanazt a minőséget. Megindító látni a kistelepülések népét, amint a legjobb ruhájukban vesznek egy flekkent meg egy sört, s leülnek a padhoz élvezni Oszvald Marika művészetét.

Miként az utolsó pillanatban mindig elháruló időjárási katasztrófa, úgy a szervezési amatőrségek is hozzátartoznak az Operettfaluhoz. Jelzésértékű apróságokra gondoljunk: kezdés előtt tévedésből a polgármester búcsúzkodása hangzik fel a hangszóróból, aki reméli, hogy mindenki jól szórakozott, viszlát 2011-ben. Ezt azért sem veszi fel senki, mert a közönség vadul ennivalót keres, ami viszont már az összes lacikonyhán elfogyott. Mindez együtt sem hoz fölös indulatba senkit, mert elönti őket a csodálat, hogy ilyen gikszerek mellett is mindig sikerül az attrakció. A nehézségek csak fokozzák a katarzist.

S aki pedig nem szereti az operettet, annak is érdemes elmennie Kübekházára a törvényszerűen bekövetkező pillanatért: egy órával a kezdés előtt tényleg eláll az eső.